Réman Laci bejegyzései

Nagyheti bűnbánati Istentiszteletek

 

A kereszt értelme

márc. 25 du 18 óra – Hétfő: Prédikálni róla – 1Kor 1, 18-23
márc. 26 du 18 óra – Kedd: Megbékélés – Efézus 2, 16
márc. 27 du 18 óra – Szerda: Engedelmes a keresztig – Fil 2, 8
márc. 28 du 18 óra – Csütörtök: A megfeszített óember – Róma 6, 6
márc. 29 du 18 óra – Péntek: Bűneink a kereszten – 1Péter 2, 24
márc. 30 du 18 óra – Szombat: A megfeszített világ – Galata 6, 14

Számadó Közgyűlés

Számadó Közgyűlésre gyűlt össze az Erdélyi Református Nőszövetség

Március 8-án, a marosvásárhelyi Gecse utcai gyülekezet házába, majd templomába. A délelőtti munkaülést a nőszövetségi munka gondjainak, feladatainak megbeszélésére szánta az elnökség. Bevezető áhítatot Tatár Anna, szolokmai lelkipásztor, a N.Sz. titkára tartott, a 25. zsoltár 4-5 versei alapján.

Borsos Melinda kerületi elnöknő köszönte az áhítatot, majd köszöntötte n.t. Szegedi László generális direktort, aki megtisztelt a jelenlétével, találkozni akarván velünk, valamint Buzogány Emese kórház lelkésznőt, aki a Református Család szerkesztőségét képviselte.

Megbeszélésre kerültek a következő témák:

1) a Református Család élőbbé tétele, fellendítése, hogy valóban a családok lapja legyen, pozitív életérzést sugalljon a családoknak. A szerkesztőség kéri, hogy többen írjanak a lapba. Jó tollú nőtestvérektől történeteket is várnak. Kapcsoljanak be képzőművészeket is a munkába és lendítsék fel a lap képi anyagát. Meg kívánják erősíteni a családokat. Bármilyen javaslatot nyitottan fogadnak. Molnár Helén, a N.Sz. alelnöke, sajószentandrási lelkipásztor, hozzászólásában kérte, hogy legyenek a lapban interjúk, keressenek fel idősebb testvéreket, beszélgessenek el velük. Meg kell keresni a megyékben azokat a személyeket, akik ezt a munkát elvégeznék. – legyen életszaga az újságnak. Írjanak általában a családról, gyermekfoglalkozásokról. Régebb voltak kötésminták, hímzés-varrás minták. Most az iskolában se tanítják a varrást kézimunka órán, csak papírt vágnak és ragasztanak, de vissza lehetne hozni a varrogatást is a lapba. Tóth Anna, Székelyföldi régiós elnöknő, kérte, hogy legyen benne lelkigondozói rovat. Eddig felmerült kérdéseket lehet megválaszolni – valós vagy sugallt kérdést. Molnár Helén hozzátette, hogy tanítani kell az asszonyokat, hogyan látogassanak beteget. Dolgozzanak fel egészségi problémákat.

2) Mivel felvetődött egy imádságos könyv kiadása. Borsos Melinda tájékoztatott arról, hogy a szűkebb vezetéssel már beszélgettek egy lelkésznők által megírandó imakönyvről. Molnár Helén vállalná, hogy az egyes megyék lelkésznőivel összeállítson imákat.

3) Borbándi Erika, a Dél-Erdélyi régió elnöknője, felvetette a régiók átszervezését. Az ő régiójuk túl nagy. A nagy távolságok miatt egy-egy konferenciára nagy messzeségből nem érnek el az asszonyok, ezért nem vesznek részt. Közelebb lenne Sepsiszentgyörgyhöz Brassó. Maradhatna csak Enyed és Hunyad együtt A másik gond az, hogyan vonja be az asszonyokat a munkába, szervezeti keretek között, vagy csak úgy szabadon? Nem mindenki akar Nőszövetséghez tartozni, de dolgoznak a gyülekezetekben az asszonyok.

4) Meg kell határozni a N.Sz. célját, misszióját, mondta Borsos Melinda és fontosnak tartotta a szervezti munkát, a Nőszövetség úgy képviselje ezt, mint szövetség.

N.t. Szegedi László szót kért kifejtve véleményét az eddigiekről. Mindenek előtt köszöntött minden nőt és nők napja alkalmával hozott mindenkinek ajándékba egy könyvet és egy szál virágot – kifejezve ez által háláját a női munka iránt. A nőszövetségi munkát fontosnak tartja. Jézus parancsolta: „menjetek, tegyetek tanítványokká minden népeket” – ez a nőknek is szól. A mostani kerületi vezetőség fontosnak tarja a Nőszövetséget. Az eddigi vezetés, főként a férfi lelkipásztorok némelykor mogorván viszonyultak a női kezdeményezésekhez. Elnézést kér ezért, főként a vajdahunyadi papszenteléskor történt méltánytalan mellőzésért.

Örömmel akar segítséget nyújtani a Református Családnak. A honlapra felvezetik nagyon is megjelenítve, sőt a többi kiadványt is, mint a Mária és Mártát, és az összes ehhez hasonló kiadványt. A rádióban, az Agnusban is hangot kell kapnia a nőszövetségi munkának. Kéri, hogy eddigi hang- és kép-anyagainkat mind küldjük fel a Nőszövetség vezetőségének.

A család ma nagy veszélyben van. A református egyház létre kell, hogy hozzon utazó családterapeuta szolgálatot. Már van mediátori intézmény az egyházban megelőzni a konfliktusokat. A lap számára ötletként ajánlja zsánerképek felmutatását. A nagy Brassói egyházmegyében a nők voltak azok, akik megtartották a családot is, az egyházat is. Meg kell hívni ezeket az asszonyokat, akik fenntartották szórványkörülmények között a református egyházat. Találjanak ki valamilyen oklevélfélét és jutalmazzák meg ezeket a szórványbeli nőtestvéreket. Vegyes házasságban élő magyar nőkről nem mondott le egyházunk. Fogadjanak örökbe bizonyos lapszámokat és ingyen juttassák el ezekhez a nőkhöz.

Nézzék meg a szomszéd egyházak női kiadványait, például az unitáriusokét és tanuljanak tőlük. Reklámozzák lapjaikat az Üzenet hasábjain, sőt világi újságokban is. Mutassák be a nagy családokat. Demográfiai probléma, hogy elfogyunk. Évente 5600 fővel csökken a református egyház. Baj van a családképpel, amit az iskola ad. Arra biztat, hogy tanulj, valósítsd meg önmagadat. Ha két diploma után, 30 éves korban házasodnak, akkor már nincs lehetőség többre, mint két gyerekre. Keressék meg Adorjáni Lászlót és az Agnus rádióban is legyen reklámozva a Református Család lap.

Az imádságos könyvvel kapcsolatban, adjanak ki képeslapot is imádsággal rajta. A nők valóban gazdag lelkivilágúak, de azért kérem tegyenek be az imádságos könyvbe egy imát a férfiakért is.

Böjti időszakban naponta mondjanak imát a Kárpát-medencei egyházkerületekért, rendre. Ugyanígy, lehet az Agnusban imát mondatni azért, hogy szórványbeliek eljussanak a konferenciákra. A Dél-Erdélyi régió maradjon csak meg ahogy van, mert a szórványbelieknek együtt kell lenniük a többséggel, velük egy nyelvet beszélnek. Nem is gondolják, hogy milyen fontos számukra a befogadás. Lelki töltetet kap ilyenkor a szórványbeli nőtestvér. Gyűjtsünk pénzt az utazásukra. Ők készek korán felkelni, hosszú útra kelni, csak, hogy elérhessenek.

Szünet után folytatódtak a témák:

5) Borsos Melinda  beszámolt arról, hogy az elnökség felvette a kapcsolatot a püspök úrral. Ő biztosított a támogatásával minden téren, mi pedig kijelentettük, hogy részt kívánunk venni az egyház életében. A kerület felajánlja a N.Sz.-nek a 2006-ban visszakapott és egyházi tulajdonba került bonyhai Bethlen kastélyt és birtokot, ha a N.SZ. működtetni tudná. Olyan programokat kell kitalálni, amelyek hasznára lennének a közösségnek.

Bemutató következett a kastélyról. Molnár Helén összeállítását láttuk: térkép, történeti adatok, a kastély különböző formái különböző korokban történt átépítések hatására, kőtáblák, kastélybelsők, hozzáépített szárny.

Fehérvári Bálint, bonyhai lelkipásztor beszélt Bonyháról és a Nőszövetségről. Bethlen Ádámné Judit asszony volt a 20-as években az első elnöke a N.Sz.-nek. A mostani Nőszövetség felvette az Árva Bethlen Kata nevet, mivel ott született Bonyhán. 2010-ben a püspökség kijavíttatta a tetőt és lezáratta az ajtókat, ablakokat. A gyülekezet örülne, ha a N.Sz. átvenné a kastélyt. A helyreállítási munkákhoz pénzzel nem tudnak hozzájárulni, de munkával igen.

N.t. Szegedi László ismertette a kastéllyal és birtokkal kapcsolatos teendőket, problémákat és ötleteket adott a helyreállítás utáni felhasználásról, úgy mint konferenciák, továbbképzők tartása, szakiskola működtetése, bántalmazott nők, anyák otthona.

Finom ebédet fogyaszthattunk el kellemes asztaltársaságban a Bolyai/református kollégium iskola konviktusán.

Délután következett a tulajdonképpeni Közgyűlés a kistemplomban, amely áhítattal vette kezdetét. Áhítatot tartott N.t. Szegedi László Lk. 8,43-44 alapján.

A Közgyűlés határozatot fogadott el a következő kérdésekben:

  • elfogadta az elnöknő által előadott beszámolót a Nőszövetség előző évi munkájáról
  • elfogadja/kérvényezi a kerülettől a Bonyhai kastély átadását a Nőszövetségnek
  • jóváhagyja az imádságos könyv kiadását, valamint
  • téglajegyek kiadását a Bonyhai kastély renoválása végett, imával
  • a Ref. Család lapnak kell megyei kapcsolatembere legyen Május végéig le kell jelenteni az elnökségnek a megyei kapcsolat emberek nevét
  • Kijelölték a régiós konferenciák időpontját és színhelyét
  • Közép-Erdélyi régió április 20-án Maroskeresztúron fogja tartani az elmaradt tavalyi konferenciát, Székelyföldi régió nem tudja pontosan, de Kézdivásárhelyen lesz szeptember végén vagy október elején – a házigazdák igénye szerint, Észak-Erdélyi régió szeptember első felében
  • A Dél-Erdélyi régió marad úgy, ahogy van, de küldjön meghívót a Székelyföldi- a Közép-Erdélyi régió Brassónak..
  • Elfogadták Ferencz Enikő pénztáros pénzügyi jelentését és megállapítást nyert, hogy a Nőszövetség hozzájárulása a kerületi alaphoz továbbra is 20-50 lej, de nagyon sok egyházközség nem fizette ki a minimális összeget sem.

Az elnöknő megállapította, hogy rendkívül kevés Nőszövetség küldte vissza a felmérő lapot, így nem lehetett olyan közös programot kialakítani, amelyet az egyházkerület is beépített volna a magáéba. Kifejezésre jutott, hogy a Nőszövetség feladata és célja az evangélizáció, a misszió, embereket vezetni Jézushoz. Diakóniai és kulturális tevékenységeink mellett ne felejtsük el ezt az elsődleges célt, amelyért kezdetben megalakult az Erdélyi Református Nőszövetség.

Csáki Józsefné,
kerületi jegyző

Nőszövetségi beszámoló – 2012

„És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mirajtunk, és a mi kezünk munkáját tedd állandóvá nékünk”
Zsolt. 90,17

Ez az ige vezérelte a Gecse utcai Nőszövetséget a 2012-es esztendőben is, amikor igét kereső, írás olvasó és terjesztő, hitben növekedni akaró, egymás terhét hordozó asszonyok együtt vagyunk a bibliaórákon és a tennivalókat keressük.

Jakab apostol írja, hogy a hit és a cselekedetek nem választhatók el egymástól. Cselekszünk, mert hálásak vagyunk az Úr Jézus Krisztusnak az áldozatáért, a tőle kapott hitért és bűnbocsánatért.

A kerületi Nőszövetség 2011-beli elnökségi ülésén az a határozat született, hogy az idei közös tervben segítsük egyházunkhoz tartozó gyermekotthonokat. E gondolat mögé felzárkózva tettük eddig megszokott segítségnyújtásunkat. Az egy kenyér akciót az Aksza melletti Káleb otthonnak tovább folytattuk, az az néhányan fizetjük a havi egy kenyér árát képviselő 3 lejt és elküldjük három havonta Kolozsvárra a Káleb otthonnak. Így sikerült adnunk 2011-ben 529 lejt és 2012-ben 700lejt. Nem feledkezünk meg városunk gyermekotthonairól sem. Húsvétkor süteményt, piros tojást és csoki nyuszikat gyűjtöttünk és ajándékoztunk a Dorcas és Lídia gyermekotthonok számára. Ősszel befőttekkel ajándékoztuk meg a Lídia árvaház lakóit. Az állami öregotthont is felkerestük süteményeinkkel és szolgálatunkkal egy alkalommal azon program keretében, amelyet Csáki Józsefné szervez csütörtökönként immár 16 éve. Karácsonyra kis fenyőágas szaloncukros, igés ajándékot készítettünk az öregotthon lakóinak. Tagjaink betegeket, öregeket, magányosokat látogatnak. Felmérésünk alapján rendszeres látogatásra rendezkedett be néhány testvérünk, ez összesen 25 családot jelent. Alkalmi látogatást a szükségnek megfelelően végeztünk, összesen 30 alkalommal. Ahol szükséges, ott bevásárolnak vagy számlákat fizetnek ki. Segítséget nyújtanak az öregek vasárnapja és öregek-magányosok karácsonya lebonyolításában, valamint részt vesznek az időseknek szervezett foglalkozásokon és tornán. Kirándulni is szeretnek, ilyen volt a tordai, torockói kirándulás tavasszal, valamint a borszéki, gyergyói szeptemberben.

Meglátogattuk a gogáni Nőszövetséget és visszavárjuk az ő látogatásukat. Kapcsolatban voltunk imanapok alkalmával a felsővárosi és a kövesdombi Nőszövetséggel is. Fogadtuk a nepáli misszióban résztvevő Szabó házaspárt. Szeretetvendégségünk is volt három alkalommal.

Hitünket erősítjük, tudásunkat bővítjük a bibliaórákon hallottakkal, valamint egyházi irataink olvasásával. Előfizetünk a Mária és Márta magazinra 32 személy, a Mai Igére 9 személy, közösen a Lydiára és Hídra, hárman az Üzenetre, egy személy a Református Családra, szabad eladásban vásároljuk a Vetés és Aratást.

Bibliaóráink hetente vannak, kivéve a nyári szünidőt, összesen 45 volt a 2012-es évben. Bibliaórákat tartanak Bukovinszky-Csáki Tünde tiszteletes asszony a bibliai személyiségek életének tanulságai a mi életünkben téma alapján, Lakatos Péter és Fekete Márton tiszteletesek havonta egyszer, a biblia olvasó kalauz aznapi igéje alapján. Beszámolókra, ismertetőkre is sor került a bibliaórák során: Csáki Józsefné ismertette a kerületi elnökségi ülés határozatait, beszámolt a berekfürdői Kárpát-medencei missziós konferencia munkálatairól és a Székelyföldi régiós találkozóról, Felsősófalván, valamint a Bergenyében tartott Alsó-Maros-menti konferenciáról.. Személyesen is részt vehettek tagjaink a Felső-Maros menti Nőszövetségek konferenciáján, a Dorcas otthon segítőinek szervezett adventi hálaadó ünnepségen,. női világimanapon, a Kárpát-medencei imanapon együtt a város református Nőszövetségeivel.

Az adventi és húsvéti bazárokban eladásra kerültek a szabadidős foglalkozásokon készített képeslapok és koszorúk.

Befizettük a szükséges hozzájárulásokat a kerületi és megyei alapba. Pénzalapunk a bibliaórai perselypénzből, a Mikulás tombolából és a kézimunkákból van.

Istené legyen a hála mindazért a csekélységért, amit el tudtunk végezni, mert Ő munkálja bennünk mind a hitet, mind a cselekedetet.

Csáki Józsefné,
elnöknő

Húsvéti pásztorlevél – 2013

Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,
és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.
Ti vagytok erre a tanúk.
(Lukács 24,46-48)

Kedves Testvéreink!
A húsvét közeledtével ismét levélben keresünk meg benneteket, hogy áldott ünnepet kívánjunk és ismertessük a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó szolgálatokat.
A nagyhét és a húsvét ismét lehetőséget nyújt arra, hogy a mindennapi futkosásban, aggodalomban, fáradozásban egy kicsit megálljunk, elcsendesedjünk és megpihenjünk. Ezért szeretettel hívunk benneteket az ünnepre való felkészülés és a közös ünneplés alkalmaira. Ezek az alkalmak nagyon jók arra, hogy az igazán fontos a dolgokra figyeljünk, azokra amelyekre a hétköznapokban sokszor nem szakítunk időt. A gyülekezet közösségében együtt lehetünk családtagjainkkal, barátainkkal, testvéreinkkel. De együtt lehetünk a feltámadott Jézus Krisztussal, aki ezt ígérte: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.”
Kívánjuk, hogy a húsvét alkalmával érezzétek meg az Istennel és az egymással való közösség melegét és áldásait, és találjátok meg az igazi békességet és örömöt.
Ezekkel a gondolatokkal kívánunk áldott, békés húsvétot gyülekezetünk minden tagjának!

Lakatos Péter
parókus lelkipásztor
László Sándor
főgondnok

Marosvásárhely, 2013. március 6.

 

A húsvéti ünnepkör szolgálatainak rendje

Március 24
Virágvasárnap
11.00 óra Istentisztelet; utána szeretetvendégség: kávé, tea,sütemények
18.00 óra Istentisztelet
Március 25
Nagyhét – hétfő
18.00 óra Prédikálni róla**
1Kor 1, 18-23
Március 26
Nagyhét – kedd
18.00 óra Megbékélés**
Efézus 2, 16
Március 27
Nagyhét -szerda
18.00 óra Engedelmes a keresztig**
Fil 2, 8
Március 28
Nagyhét – Nagycsütörtök
9 – 17 óra és
19 – 21 óra között
Láthatatlan színház
A láthatatlan színházban soha nem látott világba kalauzoljuk a résztvevőket. A „nézők” bekötött szemmel járnak állomásról állomásra a saját lelkükből emelt díszletek között. Az állomásokon a többi érzékszerven keresztül dramatizáljuk a történetet. A hallás, a szaglás, a tapintás és az ízlés az egyensúlyérzet segítségével jelenítjük meg a külső és belső történéseket. Annyi szükséges csupán a sikerhez, hogy komolyan vegyük a feladatunkat. Mert amíg nyitott szemmel nézve egészen egyszerűnek is tűnhet a világ, a láthatatlan színházunkban járó ember egy láthatatlan ösvényen elindulhat élete mélyebb rétegeihez, végeredményben Isten teremtette önmagához.
Egy személy 15 perc alatt járja végig az állomásokat.
A résztvételhez szükséges programálást az irodában végezzük (plakát).
18.00 óra A megfeszített óember**
Róma 6, 6
Március 29
Nagyhét – Nagypéntek
11.00 óra Istentisztelet
18.00 óra Passió-istentisztelet és ünnepély
Bűneink a kereszten**
1Péter 2, 24
Március 29
szombat
18.00 óra A megfeszített világ**
Galata 6, 14
Március 31. (vasárnap)
Húsvét I. napja
9.00 óra Istentisztelet és úrvacsora
11.00 óra Istentisztelet és úrvacsora
18.00 óra Istentisztelet és úrvacsora
Április 1. (hétfõ)
Húsvét II. napja
11.00 óra Istentisztelet
18.00 óra* Istentisztelet
Április 2. (kedd)
Húsvét III. napja
11.00 óra Istentisztelet
18.00 óra Istentisztelet
Április 12.
Konfirmáció
19.00 óra Istentisztelet, majd a konfirmálók kikérdezése
Április 14. (vasárnap)
Konfirmáció
11.00 óra Istentisztelet: konfirmáció és úrvacsora
19.00 óra Istentisztelet
*A nyári időszámításra való átállás után húsvétban a délutáni istentiszteletek időpontja változatlan, utána viszont 18 óra helyett 19 óra.
** A Húsvét nagyheti sorozat: A kereszt értelme

Imanapi igehirdetés

Máté 25:31-46

Soós Noémi
cserefalvi lelkipásztor

Hallottuk a felolvasott igéből: „Jöjjetek Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amelyet nektek készítettem a világ teremtése óta, mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok.”

Miért ez a témája az idei világimanapnak? Válságot él át a világ, amelyből szabadulni szeretne és nem a gazdasági problémák a legmélyebb okai a válságnak, hanem a szeretethiány. Ne csak befogadjunk, hanem cselekvő szeretettel vegyük körül a befogadottakat. Sok keresztyén imádkozik világszerte, hogy véget érjen a válság, de az igazi kérdés nem a gazdasági válság, hanem az, hogy hol töltjük az örökkévalóságot. Amit felolvastunk az, az utolsó ítéletről szól. Keveset prédikálnak erről a témáról. Eljön az Ember Fia, a trónra ül és megítéli a nemzeteket. Elválasztja a példázatban a juhokat a kecskéktől, azaz a jókat a gonoszoktól. Lesz végítélet, akár hiszed, akár nem, és mindenkire vonatkozik. A Szentírás kijelentéseinek 90 százaléka már beteljesedett, ez maradt még hátra. Bár el se tudjuk képzelni, de ez is be lesz tartva.  Ez olyan ítélet, ahol nincs szükség bíróságra, mert Isten mindent tud. Ha nem érdekel, ez nagy meggondolatlanság. Döntsd el, hol akarod tölteni az örökkévalóságot.

Jézus azt mondja: ha megcselekedtétek eggyel is a kicsinyek közül, velem cselekedtétek meg. A kritérium ez: hogyan válaszolok Isten irgalmára, azaz szeretetére. Isten szeretete Jézusban öltött testet. A kérdés ez: befogadom-e Őt vagy visszautasítom? Ő mondja: „jövevény voltam”, szolgai formát vett fel. Otthagyta a mennyei világot, kiszolgáltatott picinyként jött a földi világba – és nem fogadták be. Csak egy istálló jászla jutott számára bölcsőhelyül. Később se fogadták be felnőtt korában. A rókáknak van barlangjuk, a madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincs, ahová a fejét lehajtsa. Eljött a Király, a sokak által régóta várt Messiás, de nem ismerték fel. Kigúnyolták, megalázták, megverték, és megölték. Pedig Őt dicséret és taps illette volna. Na, és mi van ma? Befogadjuk? Hogyan jelenik meg ma? Velem cselekeditek meg azt, amit a legkisebbel, legkitaszítottabbal tesztek meg – mondja. Jövevény volt Izraelben, aki pogány volt, nem izraelita. Jövevény ma a bevándorló, aki jobb kenyeret akar keresni vagy a menekült, akit valamiért üldöznek a hazájában. Cserefalván jövevény, az, aki oda beköltözik. De mindnyájan jövevények vagyunk, mert „nincs itt maradandó városunk”, írja a Szentírás. Kiszolgáltatottjai vagyunk a betegségnek, a természet erőinek, a halálnak, a társadalmi megkülönböztetéseknek. Életünket meghatározza az, hogy befogadnak-e vagy levegőnek néznek. Ez végig kíséri életünket. Befogadnak-e csecsemőként a családba, kisgyerekként az óvodába, iskolába, majd egyetemre, új családba, munkahelyre, végül öregotthonba?  Nyitottság, bizalom ölel-e át vagy falak, bezárt világ?  Vágyunk megértésre, törődésre, szeretetre. Miközben végighaladunk e világon, ott van a kérdés, hogy hová fogok megérkezni. Befogadtatást nyerünk-e az örökkévaló hajlékba? Eljön az ideje, amikor ez lesz a legfontosabb kérdés az életünkben. Mit fognak nekünk mondani? Gyertek Atyámnak áldottai és örököljétek az országot, amely elkészíttetett számotokra, vagy nem ismerlek titeket, távozzatok az örök tűzre? A kritérium ez: befogadom-e Jézust vagy visszautasítom. Hogyan fogadhatom be? Meghallgatom az igéjét, megemésztem, komolyan veszem és a szerint élek. Nem öntörvényeim szerint ítéltetem meg, hanem Jézus törvényei szerint. Amit nem szeretek, azt nem hallgatom meg? Jézus szavai szerint ítéltetünk meg. Nem szavaink, hanem cselekedeteink szerint. Jézus a másik emberben keres engem. Hogyan viszonyulok a szomszédomhoz, a munkatársamhoz? Lehet, hogy olyan összeférhetetlen vagyok, hogy nem lehet velem kijönni. Csak önmagammal vagyok tele. Mit csinálok a másik emberrel? A tehetetlennel, az időssel, a szegénnyel? Jézus: ha közösségben akarsz lenni Velem, akkor közösségben élj a téged körülvevőkkel. Nem jársz templomba, mert nem szereted a papot, vagy ahogyan beszél, vagy haragszol valakire a gyülekezetben, vagy azt mondod, hogy otthon is lehet imádkozni. Ha most nem tudsz beleilleszkedni a földi gyülekezetbe, akkor hogyan fogsz beilleszkedni a mennyeibe?  Jézus azt kívánja tőlünk, hogy úgy éljük meg a kereszténységünket, hogy fényljék a mi világosságunk és dicsérjék általa a mi mennyei Atyánkat.

Kik ma a jövevények? Esetleg külföldi vendégek, akiket jól fogadsz a viszonzás reményében? Jót teszel valakivel, mert kölcsönkenyér visszajár? De fogadod-e a mosdatlanságtól bűzlő hajléktalant, a kéregtőt, aki lusta dolgozni? Segítesz-e egy magatehetetlen öregen, betegen? Hogy tegyél jót a szenvedélybetegeken, aki maga kereste magának a bajt? Ne a viszonzásért tedd, amit teszel, amit megtehetsz, hanem azért, mert Jézus tökéletes szolidaritást vállalt a szenvedőkkel, mindenkivel, akiket becsapott a Sátán. Úgy érzed, hogy elszakadtál az Istentől, kifosztottak? Az ilyenekért életét adta Jézus. Ő az övéit használja szolgálatra. Igéje és Szent Lelke által elvégzi a szívedben azt a csodát, hogy nem tudsz szemet hunyni a szenvedés előtt. Ha Jézust látod abban a másik emberben, aki meg sem érdemli, hogy törődj vele, akkor már másképp viszonyulsz hozzá. Mindent Jézusnak adsz, amit a másik embernek adsz.

Miért ezt a képet használta Jézus példázatnak: nyáj, pásztor, kutya, egy-egy kecske is a nyájban? A juh engedelmes, hallgat a pásztor szavára, követi őt. A kecseke önfejű, engedetlen. Fejjel mennek egymásnak a kecskék. Akit Jézus, a jó pásztor vezet, az bejut a mennybe, aki kecske, önfejű, makacs, elutasító, az odajut, ahová nem szeretne. A Sátán, a démonok helye szörnyű hely, mert ott nincsen jelen Isten. A mi földi életünkben itt van Isten, akkor is ha nem veszünk róla tudomást. Ha szenvedünk is, ebben a szenvedésben van szünet is. A nagy görcsök között is van megszakítás, de ott a pokolban nincs szünet. Azért pokol az a hely. A Sátán gyötri őket éjjel és nappal – így olvassuk a Szentírásban.

Halld meg Isten szavát! Mentsen meg a pokoltól! Imádkozzunk azért, hogy Jézust tudjuk követni feltétel nélkül, cselekedetekkel. Ámen.

(Marosvásárhelyi Vártemplom, 2013. március 1, a jegyzetet Páter Gyöngyvér készítette)

Evangelizációs hét

A jó pásztor és a lehető legrosszabb bárány

2013. február 27. – március 3.

Szerda: A pásztor, aki bárány Ézsiás 53

Csütörtök: A rossz pásztor és a jó bárány János 10,1-13

Péntek: Az elveszett pásztor Lukács 15,1-7

Szombat: A jó pásztor és a rossz bárány János 10,14-30

Vasárnap d.e.: A bárány, aki pásztor 1Péter 2,21-25

 
helyszín: Kistemplom
időpont:
– szerda-szombat du. 6 óra
– vasárnap: de. 11 óra


Igehirdető:
dr. Horváth Levente lelkipásztor
a Református Mentő Misszió
és a Bonus Pastor Alapítvány vezetője

 

Egyetemes imahét – 2013 – vazlatok

Vasárnap – január 27.

Lk. 24:13-27 – Beszélgetés az úton a feltámadottal

Benkő Tímea evangélikus teológiai tanár

Visszaemlékszik arra a hideg téli estére 1989 tájékán, amikor egy máramarosi hegyi faluban, sötétben együtt gyalogoltak gyertyás menetben a temesvári áldozatokért. Politikai tüntetés volt, de az egyház is részt vett a szervezésben. Zsoltárokat énekelve vonultak a templom felé. Kívülről fújta az énekeket az akkori 16 éves leány. Te is református vagy? – kérdezte tőle a mellette haladó. Nem, evangélikus. A túloldalon haladó hölgy közbevágott az elindult magyarázatnak, hogy nem számít. Ha tudsz beszélgetni Istennel, a saját templomodban – ez már nem számít, hogy református vagy evangélikus vagy. De maga ugye szintén református kérdezett újra, az előző hölgy. Nem, unitárius – volt a válasz. Közben odaértek a katolikus templomhoz, ahová behömpölygött ez a vegyes vallású tömeg. Egy emberként imádkozták a Mi Atyánkat, mert lángolt a szívük. Ez valódi istentisztelet volt – a feltámadt Krisztus jelenlétében. Későbbi években együtt álltak az Úr asztala körül, reformátusok és evangélikusok, és egymásra mosolyogtak.

Most e héten, úton egymással és Krisztussal, beszélgessünk vele és róla. Haladnak a tanítványok Emmaus felé és beszélgetnek eleinte egymással. Gyászukat osztják meg és csalódottságukat. Egyszer csak Jézus is velük megy az úton és bekapcsolódik a beszélgetésbe. Feladatunk, hogy beszélgessünk, kommunikáljunk egymással. Közösség alakult ki közöttük, mert nem voltak egyedül. Legyen véleménycsere, hittapasztalatok megosztása a gyülekezetben és a különböző vallások között is.

Az első évszázadokban beszélgettek a keresztyének Krisztusról, a megváltásról, a Szent Lélek kitöltetéséről, mégis felbomlott az egység, mert a szétdobáló, a kísértő nagyon hamar beledugta az orrát. Megjelenik az egység kellős közepén és kezdi mutatni, hogy különböztök egymástól, mások vagytok. Másképp néz ki a templomotok, másképp veszitek az Úr vacsorát. Elhiteti, hogy ami színessé teszi a gyülekezeteket, az elválaszt minket. Nem múlik el a különbség, sem az egység, mert ezekkel együtt Krisztus teste vagyunk. Az úton együtt kell haladnunk.

A tanítványok nem csak a szép dolgokat mondták el, hanem a csalódásukat is. A názáreti azonban a helyére teszi. Isten elvárja, hogy őszintén beszélgessünk, ne szépítsük az egyházi életet. Nem tökéletes mennyei közösség vagyunk, be kell mutatni, azt, ami bánt, ami fáj. Másképp gondolkodunk, más képekkel írjuk le ugyanazt. Bár az egyes egyházi vezetők között sok beszélgetés volt, még mindig vannak tiltások, például nem minden templomban szolgáltatják ki az úrvacsorát a különböző felekezetű híveknek. Nem mi oldjuk meg az ellentéteket, de az Isten országa kiteljesedik és egység lesz a testvérek között.

Haladnak ketten az emmausi úton és velük együtt a Feltámadott, aki megszenteli őket. Halálról beszélnek, miközben az Élet megy velük.

Január 27-én emlékeznek a holocaust áldozatairól, Auschwitzról. Lehet, hogy te is megszenvedtél érte, vagy valakid áldozattá vált ott. Lehet, hogy ez fogva tartja a szívedet. Lehet, hogy megakadályoz abban, hogy lásd, hogy veled megy az úton a Feltámadott. Az Élet, az örök Vagyok.

Nem látják Jézust, mert mindent ésszel akarnak felfogni. Ott vannak a próféciák és nem látják, hogy mindez beteljesedett.

Németországban feltevődött a kérdés, hogy mikor lehet egy szervet átültetés céljából kioperálni a halottból. A klinikai halál még nem teljes halál. Már nem működik a szív, lehet, van már agyhalál és mégis valami még él. Szabad-e olyan hamar eltávolítani belőle egy szervet? Akkor látja meg a vele haladó élőt.

Jézus halad velük, de nem vigasztalja őket. Sőt egyenesen rájuk mordul, restszívűeknek nevezi őket, hogy nem hisznek az írásoknak. Balgák, hát nem tudjátok, hogy éppen ezeknek kellett megtörténniük? Ma, ha itt áll Jézus, mit mond nekünk? Repesett a szíved az istentisztelet alatt, elég neked az istentisztelet? Az élet is istentisztelet, ott halad veled Ő, ott ismered fel a Feltámadottat. A tanítványok szíve is kezdett repesni az örömtől már az úton, de csak a kenyértörésnél ismerték fel Jézust. Ő már el is tűnt. Te is észreveszed őt, amikor veszed az úrvacsorát, de nem kötözheted meg őt. Ő a hitre tanít, hogy élj tovább abból a pillanatból, amikor repesett a szíved. Létezik az egység, a szentek közössége, amikor felismerjük magunk közt a Feltámadottat. Ő a fontos, nem a vallásod. Velünk halad Ő, és életre vezet. Ámen.

Hétfő – január 28.

Lukács 22,14-23

Székely Csilla, Oláhdellő

Egy japán küzdősportot művelő ember úgy határozta meg a karatét, mint aminek a jelentése: üres kezek útja. Mind üres kézzel jövünk a világra és úgy is távozunk belőle. Mi minden történik időközben a mi kezünkkel? Olvasó a kéz. Olvas simát és érdest, életet és érzéseket. Mesélnek a kezek. Jézus azért jött, hogy megkeresse az elveszett embert és meg is tartsa. Közben az emberi kéz öl. Embertársakat és Jézust magát.

Jézus kezének a története a mai. Elindult tanítói útján és betérve Péter házába, annak anyósát betegen, lázasan találták. Jézus megérintette a kezét, mire elhagyta őt a láz. Jézus talpra állította, meggyógyította. Az asszony szolgált nekik.

Jairus lánya beteg, haldoklik. Ne félj, meggyógyul a lányod, biztatja Jézus az apát. Holtan találják, mire a házhoz érnek. Jézus megfogta a lányka kezét és szólt: talita kumi! Felkelt a halott lányka és élt.

Két vak kiáltott Jézus után: Jézus, Dávid fia könyörülj rajtunk. Ő megkérdezte, hogy hiszitek-e, hogy meg tudom tenni. Ők hitték. Legyen a ti hitetek szerint. Érinti a szemeiket és a két vak látóvá vált.

Ézsaiásnál olvassuk, hogy a megrepedt nádat nem töri el, a pislogó mécsest nem oltja ki. Itt arról van szó, amit nem tesz meg Jézus.

Megvendégelt ötezer embert két halból és öt kenyérből, törve azokat egymás után és nem fogytak ki a kezéből. Az ő kezében megsokszorozódott az ennivaló. Ez a vendégelés még egyszer megismétlődött. Jézus hivatkozott az előzőre, amikor azt mondta, hogy mit aggodalmaskodtok, nem emlékeztek az ötezer megvendégelésére?

Péter sétál a tengeren, utánozva Jézust. De a nagy hullámokra tekint, és megijedve süllyedni kezd. Jézushoz kiált segítségül. Jézus kinyújtja a kezét, megragadja Pétert és kiemeli. Tovább lépegetnek a vízen, be a hajóba. A tanítványok leborulnak megilletődve és elismerik, hogy tényleg Isten Fia vagy.

Sokakat gyógyított megérintve. Kórházban járva értettem meg, hogy mit jelent megszánni a betegeket. Jézus megszánta őket és meggyógyította.

Felment a hegyre három tanítványával, ahol láthatták az ő színe változását. A tanítványok hallva a szózatot a fényes felhőből, arcra borultak és igen megijedtek. Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket és így szólt: keljetek fel és ne féljetek.

Kis gyerekeket vittek hozzája és kérték, hogy tegye rájuk a kezét, áldja meg őket. Némelyek el akarták zavarni őket, de Jézus azt mondta, hogy hagyjátok, mert ilyeneké a mennyek országa. Átölelte őket és megáldotta.

Leprást vittek hozzá. Uram, ha akarsz, meggyógyíthatsz. Jézus megérintette és szólt: akarom, tisztulj meg. A leprás meggyógyult.

Sétált a tenger partján, a tíz város vidékén. Egy süket-némát vittek hozzá. Bedugta ujját a fülébe, majd nyálával, kezével érintette annak a nyelvét és fohászkodott. Ezután mondta efata, azaz nyílj meg. Füle megnyílt, beszéde is megjött az embernek.

Betsaidánál úgy gyógyított meg egy vakot, hogy nyálával készített a föld porából sarat és annak a szemére kente. Egy másik vakot két részletben gyógyított meg, a harmadikat pedig elküldte a Siloám tavába, hogy mossa le a szeméről a rákent sarat. Az megmosdott a tóban és megjött a szeme látása. Bartimeust érintés nélkül, gyógyította meg.

Egy gadarai ördöngöst hoztak hozzá, akit a benne lévő ördöngös lélek mindegyre földhöz vert. Jézus parancsolt a néma és siket léleknek, hogy távozzák a fiúból. Az eltávozott, de a fiú holtan hevert a földön. Jézus megérintette és a fiú gyógyultan felkelt.

Feltámasztotta a naini özvegy fiát úgy, hogy a koporsót érintette meg. A fiú felült a koporsóban.

Megszánta a zsinagógában a 18 éve görnyedt hátú asszonyt. Jézus megérintette, felszabadította. Az asszony egyenes háttal dicsőítette Jézust.

Egy farizeus házában szombat napon gyógyított meg egy vízkórost.

Kezével nemcsak gyógyított, hanem ostort font és kiűzte a kufárokat a templomból, felborította a pénzváltók asztalait, szétszórta a pénzeket.

Házasságtörő asszonyt vittek hozzá. Jézus a porba írt. Végül azt mondta, hogy az dobja rá az első követ, aki nem bűnös. Senki sem tehette azt meg. Jézus csendben tovább írt ujjával a porban.

Mások ragadtak követ, hogy őt megkövezzék, amiért azt állította, hogy ő előbb volt, mint Ábrahám. Máskor meg azért, mert azt állította, hogy én és az Atya egy vagyunk. De nem kövezték meg, mert még nem jött el az ő ideje. Elmenekült előlük.

Aztán eljött az az óra is, amikor elfoghatják őt. Mikor már a halál árnyékának völgyében járt, akkor megmosta és megtörölte a tanítványok lábát. Példát adott nekik a szolgálatra. Tudta, hogy egy közülük el fogja őt árulni. Azt is megmondta, hogy ki. De vette a kenyeret megtörte és megáldotta, minekutána vette a poharat is és adta inni, mert ez az ő kiontott vére, amely lemossa a mi bűneinket.

Akik elfogták, azok a kezüket rája vetették. A hirtelen természetű Péter levágja az egyiknek a fülét. Jézus visszateszi és meggyógyítja. Ezeket a gyógyító kezeket megkötözve vitték Pilátus elé. Majd nádszálat adtak a kezébe, palástot a hátára, töviskoronát a fejére, úgy csúfolták őt királynak. Kivették a nádszálat a kezéből és azzal verték. Vitették vele a saját keresztjét. Áldó, gyógyító kezeit rászegezték a keresztfára. Ő megadta magát. Ég és föld között függött széttárt kezeivel magához ölelve az egész bűnös világot. Élettelen lett ez a csodatevő, áldó, imádkozó kéz.

Sziklasírba fektették és feltámadt. Életre kelt az átszegzett kéz. Máriának mondja, hogy ne érints, mert még nem mentem fel a mennybe. De megjelent a tanítványoknak, békességet kívánva nekik és megengedte Tamásnak, hogy beletegye ujját a szegek helyébe. Mutatta a kezeit, mintegy kifejezve, hogy szeretlek titeket és így jár, aki szeret. Hozta a békességet és a sebeket is.

Volt utolsó reggeli is. A parton sült hallal várta a tanítványokat. Utánozhatatlan mozdulattal nyújtotta nekik, mint ahogy megtörte a kenyeret Emmausban. Ezekről a mozdulatokról lehetett felismerni őt.

Áldásra nyújtott kezekkel ment fel a mennybe.

Jézus semmit sem tett önmagáért. Nekünk kért erőt.

Ha saját kezeink történetére gondolunk, rájövünk, hogy mennyi rosszat tesznek ezek a kezek. De csapda, ha csak a rosszra gondolunk. Ezek a kezek jót is tudnak tenni. Most itt sokan vagytok jelen, és Jézus azt mondja a mennyben, hogy ezért megérte az a sok szenvedés. Kezeink által dolgozik Isten e világban. Azt cselekedjétek, amit szeretnétek, hogy cselekedjenek veletek az emberek. Mire képes az Isten és mire képesek az emberek- azt mutatják az átszegzett kezek.

A második világháborúban bombatalálat ért egy katolikus templomot. Leszakadt a Krisztus szobor két karja. Nem javították ki, hanem tettek rá egy táblát azzal a felirattal, hogy “Az én kezem ti vagytok”. Tanuljunk belőle. Ámen.

Kedd – január 29.

János 4,6-24 – A szabadság felé járni Krisztussal

Gálné Szabó Tünde, Várhegy

Az indiai keresztények önmagukkal azonosulva hirdetik az igéket estéről estére. Kasztrendszerbe szorulva azonosulnak ma ezzel a samáriai asszonnyal. Nehéz ez a mai téma, mert a szabadság fogalma változik, ahogyan ki-ki különböző képen fogalmazza meg azt magának. Mást értettünk alatta 89 előtt és ma. Megszoktuk, hogy magunkba nézzünk és nehéz felfelé tekinteni. Neveznek is minket vastagnyakú kálvinistáknak, akik nagyon fundamentalista módon ragaszkodunk az igéhez. Kálvin rendkívül szigorú életvitelt követelt meg az ő városában. Szűklátókörű a világ is, amelyben élünk. Szétnézünk és ítélkezünk. Magunkat kevésbé ítéljük meg. Felfelé nehéz néznünk. Szűk körben élünk és nehéz elfogadni, hogy öregen is állandóan újat kell tanulni. Nehéz szabadon felfelé szárnyalni.

A felolvasott történetben, a találkozás a szabadító Krisztust mutatja. Az asszony kötöttségek között élt. Ősei öröksége, samáriai volta korlátok közé szorította. Zsidókkal nem érintkeztek és meg volt szabva, hogy hol kell imádni Istent. Itt az áldozó halmokon vagy Jeruzsálemben? Melyik az igazi? Mi is kötődünk őseink, családunk hagyományaihoz, kálvinista hitünkhöz.

Ez az asszony korlátok közt élt asszony mivoltánál fogva is. Mai embereket is kötnek a teremtésbeli sajátosságok, esetleg fogyatékok. Az asszonynak öt házassága volt és most a hatodik férfival él. Számos hibája lehetett neki magának is, ha minden házassága sikertelennek bizonyult.

Értelmi korlátoltsága is volt az asszonynak. Kötődik az edény hiányhoz, kút mélységéhez, az ivóvízhez. Vannak dolgok, szokások illemszabályok, amelyek minket is megkötöznek. Jézus kezdeményezi a szabadítást. Az asszony nem látja, hogy Jézus a szabadító. Első nap hallottuk az emmausi tanítványok kapcsán, hogy Jézus megdorgálta őket: rest a szívetek, hogy lásson. Jézus lépésről lépésre nyitja fel az asszony szemét. A szabadítást a mi életünkben is Jézus kezdeményezi, mi nem tudunk felszabadulni, még ha akarunk se. El kell fogadni a krisztusi szabadítást. Jézus eldöntötte, hogy Samárián megy át. Azon a területen, ahol évtizedes vagy százados viták, válaszfalak léteznek a zsidók és a samáriaiak között.

Jézus átmegy életünkön, lát minket, életközösséget vállal velünk. Leül a kúthoz, az asszony mellé. Ez a szabadítás kezdete. Az asszony értelme szerint kezd el vele beszélgetni. Első kérése: adj innom. Kiindulópont, amelyet ért az asszony. Többet kell erről megtudni, hogy mi is az az élő víz.

A szabadság, amely az élő vízben van, az Isten ajándéka. Ha ismernéd az Isten ajándékát, hogy ki az, aki kéri tőled a vizet, akkor te kértél volna tőle élő vizet. Naponta kell együtt járnunk Jézussal, a szabadítóval.

Miből szabadítja ki az asszonyt? A hegyen imádandó Istenből a lélek templomában imádható Istent ismerje meg. Isten lélek. Nem templomból templomba járva kell Őt keresni, hanem a Szabadítóhoz kell menni. Gyakorolni kell ezt az újfajta krisztusi látást. Az élő víz a szabadság jelképe. Ennek ízét adja. Szabadulj ki az öt férj kötöttségéből, abból, hogy samáriai vagy.

A szabadság ennyivel nem ért véget. Örökéletre mutat. Mára, holnapra, holnaputánra. Szárnyalunk magasan a változó törvények felett. A szabadításban állandó élet van. Ez csodálatos érzés. Életmomentumokhoz kötődsz? Állandó élet van Krisztusban, az ő szabadításában. Állandóan buzgó víz, forrás az ő szabadítása.

Krisztus éppen életünk sajátosságaiban szólít meg. Azért jött, hogy a foglyok bilincseit leoldja, hogy a szegényeknek hirdettessék az Isten szabadító igéje. Naponta adja nekünk a szabadítást. Ebben áldjon meg minket az Isten. Ámen.

Szerda – január 30.

2Mózes 25,8-17

Beke Boróka, Karatna

Tanulunk az Úr Istennel járni. Milyen nagy ellentmondás van ebben! Mi gyarló emberek járunk a Mindenható Atyával. És mégis lehetséges. Ennek a módját halljuk ma este az igéből. Három gondolatot emelek ki.

1. Hogyan teszi próbára Isten a belé vetett bizalmat?

2. Mi ennek a következménye?

3. Ígéret is van benne: helyre fog állni a teremtés rendje.

Mennyire bízunk a gondviselésben? Elveszi a munkahelyet, a megélhetési lehetőséget, a fedelet a fejünk felől, az egészséget. Bízunk-e még így is az Úrban? Ő felkészít erre. Parancsba adta, hogy minden hetedik évben pihenni kell hagyni a földeket. Bízzatok mégis, hogy nem fogtok éhen pusztulni. A falusi ember ezt jobban érzi. Reménykedve lesi a kalászt, mert az ígéret az aratásra. Ijesztőnek tűnik Isten parancsa, mert mi lesz, ha nincs aratás? Isten így teszi próbára népe hitét. Az Úr Isten ma is tesz hasonlót velünk. Ne akarj mindent te magad megtenni. Hagyjad az Úrra a te utadat, Ő megcselekszi. A mai életfelfogás olyan, hogy ki kell sajtolni mindenből a maximumot. A munkából, a tanulásból, a gépekből. A diákok pontosan tudják minden gépnek a hatásfokát. A gyártók ma kicsit visszafogják a gépkocsik teljesítményét, hogy ne lehessen olyan veszedelmesen gyorsan száguldani velük. A gyors kocsi belehajszolja a vezetőt a maximum kisajtolásába. Rohan vele a veszedelembe. Saját időnkből akarjuk a legtöbbet kihozni. Mondják némelyek, hogy kár, hogy csak 24 órából áll a nap, szükségük volna még legalább 2 órára. Egyszerre csak észbe kapsz, hogy túlhajtottad magad, tönkretetted az egészségedet idő előtt. Azért parancsolta meg Isten a hetedik nap pihenőjét. A hetedik napot pihenésre, regenerálásodra adta. Egy édesanya későn jött rá, hogy amíg kicsi volt a gyereke, soha nem volt ideje esti mesét olvasni neki. Mire erre rájött, már késő volt, kinőtt belőle a gyereke. Az anyuka mindig csak dolgozott, egyfolytában pörgött. Egy másik anyuka elpanaszolta, hogy adventben annyit kellett sütni-főzni, ajándékokat készíteni, csomagolni, hogy mire jött a karácsonyeste, fáradt volt, ideges, kimerült. Katasztrófába fúlt az este, mindenkire átragadt az idegesség, mindenkiből a legrosszabbat hozta ki. Mindez miért? Azért, mert mindent ő egyedül akart megoldani. Tanulság, hogy eddig csináltam én, most az Úrra hagyom a további lépéseket. Így élj istenfélően.

Az Úr megszabja, hogy 50 év után, fel kell hagyni a haszonszerzéssel, vissza kell adni mindenkinek, ami az övé. Csak örülni kell, hogy az Úr velünk van. Ne csak nagy szavakkal dicsérjük, hogy magasztos az Úr, hanem jelenjen ez meg a cselekedetünkben, a hitünkben és bizalmunkban. Tudunk viselkedni a templomban, de templomon kívül milyen a viselkedésünk? Elindult családlátogatásra és egy templomba járó ember házából dühös kiabálás hallatszott ki. Nagyon kellemetlen volt hallgatni. Mintha egészen más ember lenne a hétköznapi életben. Megbotránkozva mondják az emberek: hát ilyenek a hétköznapi életben a papok, a presbiterek, az egyháztagok? Milyen akkor az az egyház? Tanít az Úr, hogy ha istenfélőnek vallod magad, az lássék meg azon, ahogy gazdálkodsz. Ahogy adsz és veszel, ahogy bánsz az értéktárgyaiddal. Ideges vagy a bevásárlóközpontban, vagy amikor pénzzel kell bánnod? Mindent úgy tegyél, hogy meglássék rajtad, hogy Istenhez tartozol. Irigylik Svájcot, hogy olyan precízen dolgoznak, olyan pontosak az emberek. Azért ilyenek, mert Kálvin tanította őket rendre, fegyelemre, a reformáció idején. Dolgozz mindig becsületesen, hogy bármikor fogadhass ellenőrzést. Ne ellenőrzés előtt kezdjél kapkodni és takargatni a hiányosságaidat. Így dolgozzál, pontosan és szépen, akár otthon mosogatsz, akár a munkahelyeden vagy.

Ígéretet is adott az Úr. Van hat év robot, utána jön a pihenés. A nehézségek után jön a felszabadulás. Betegágyon fel lehet ezt idézni. Próbák idején is gondolni kell arra, hogy eljön az örömünnep ideje. Az út végén, amit sántikálva jársz, valami nagyon jó fog várni. Olyan örvendezés, amiből egy keveset már most feltár az Úr. Tökéletes békesség, aggódás nélkül. Fel lehetne sorolni mindazt, ami most rossz, hogy az akkor már mind nem lesz. Ott már nem lesz.

Bár tudnánk ilyen bizakodva tekinteni előre. Ne ijedjünk meg a sok riogatástól, amiben a világ szakértő. Kezdjünk el örülni már itt a földi életünkben Mindenképpen öröm lesz majd ott az Isten országában. Ámen.

Csütörtök – január 31.

János 15,12-17

Tatár Anna, Szolokma

Nehéz megfogalmazni a mai témát: hogyan járunk az úton, mint Jézus barátai?

Nem egyszerű sem a barátság megfogalmazása, még kevésbé az égi barátságé. A sportoló bemelegíti az izmait. Nekünk is be kell melegítenünk a hitéletünket. János evangéliuma által üzen ma Isten. A barátságról sokat hallottunk, de kevés az igazán jó barát, akit a lelkünk legmélyéig beengedünk. Ha ezt megtesszük, akkor már felelősek vagyunk egymásért. Egy gyerek versben, barátod lehet fiú, leány, macska, fa, szél, patak. A fára felmászhatsz, a szél simogatja, a patak hűsíti az arcodat. A gyerekek könnyen barátkoznak, nyitottabbak, bátrabban fedezik fel a szimpátiákat. Később bizalmatlanabbak leszünk, bezárkózunk. Kevés az igazi jó barát, az őszinte, akit el lehet fogadni úgy ahogy van, minden tulajdonságával.

Jézus barátsága más, sokkal több. Eljött a mennyből a földre, barátnak. Ő olyat tett, amire nem volt példa. Ugyanis a hasonló a hasonlóval barátkozik. Ő azonban átlépett a törvényen. Mi nem vagyunk olyanok, mint Ő. A törvény elválasztotta az embert Istentől. Ő lejött méltatlan körülmények közé, megszületni istállóba, barmok közé, jászolba fektetve. Egyetlen gyerek se születik így. Ő bűnösök barátja volt, átlépte a hatalmas válaszfalakat. A zsidókat és a pogányokat hatalmas falak választották el A zsidó csak zsidóval vállalt asztalközösséget. A pogányra nem volt érvényes a törvény, nem ülhetett velük egy asztalhoz. Az ember nem osztja meg érdemeit másokkal. Jézus igen. A ráutaló jelek nem számítottak nála érdemnek.

Gandhi, akiről azt tudják, hogy mindig a zsebében hordta az Új Szövetséget, fiatal korában egy nagy bűnt követett el. Ellopott apjától egy aranygyűrűt. Nem bírta elmondani neki, nem tudott szóban bocsánatot kérni tőle. Ezért leírta és átnyújtotta azt az apjának. Az apa keblére ölelve megbocsátott neki. Életének ez volt a legnagyobb élménye. Így von minket az Úr a keblére és megbocsát. Megbocsát, úgy, hogy ezért nem tettünk semmit. Ez az ingyen kegyelem. Ne tévesszen meg minket a szó, nem értéktelen, hanem olyan nagy ára van, hogy az megfizethetetlen. Jézus, a tiszta, az ártatlan, a vérét ontotta érettünk. Meg kellett halnia, mert a kicsik, a bűnösök, a megvetettek barátja lett. A törvénytudók azt állították, hogy ilyen nincs. Hogy a magasságos Isten ilyen mélyre lehajoljon. Istennek mondtad magad? Ezért halj meg!

Ti a barátaim vagytok, ha azt cselekszitek, amit én. Wrede Matild bárónőt a foglyok angyalának nevezték, mert egész életét a foglyok evangelizálásának szentelte. Egy alkalommal, amikor bement egy több évtizedre elítélt fogoly zárkájába, az nem akart vele beszélgetni. Egy darabig üldögélt ott, aztán megszomjazott és vizet kért tőle. Ivott a fogoly piszkos poharából. Amikor a fogoly tapasztalta, hogy ennyire közösséget vállal vele, akkor megnyílt és hajlandó volt beszélgetni Matilddal. Ezt tette Jézus is, felöltötte portestünket, és aláhajolt mély alázattal. Így bocsát meg nekünk, így lesz a barátunk.

Nem ti választottatok engem, hanem én titeket. Kiválasztottalak és elrendeltem, hogy gyümölcsöt teremjetek. Vajon terem-e az életem gyümölcsöket? Kedves az életem a családtagjaim felé? Életünk gyümölcsei sokszor nem kívánatosak. Milyen gyümölcsöt teremjek, hogy méltó lehessen Jézushoz? Lukács evangéliumában azt olvassuk, hogy Jézus így szólt: ha ebédet vagy vacsorát adsz, akkor olyanokat hívjál meg, akik nem tudják viszonozni. A csonkákat, sántákat, elvetetteket, mert a mennyben jutalmad lesz érte.

Hogyan forduljak a cigányok felé, akik naponta járnak az ajtómra kéregetni, de dolgozni nem akarnak. Jó az vajon, ha adok pénzt és aztán a kocsmában, elissza? Vagy az jó, ha nem adok? Nehéz ezt megválaszolni. Mi is toprongyos koldusokként kopogtatunk a menny ajtaján

A hit és a kérdések útján megyünk e héten. Krisztus átszegzett, kitárt karja átölel, megválaszolja kérdéseinket. Ha hűséggel kitartunk mellette, az út végén nekünk adja az örökélet koronáját. Ámen.

Szombat – február 2.

4Mózes 27,1-7

Nagy Emese, Marosvásárhely-Kövesdomb

Az ige olvasásakor felfigyelhetünk arra a tényre, hogy még abban a patriarchális rendszerben is jogot kaptak a lánygyermekek, örökséget, akárcsak a fiak. Azonban nem az emancipációról akarok ma prédikálni. Arra is felfigyelhettünk, hogy sok héber név volt felsorolva az igében. Ez a történet közvetlenül Kánaán elfoglalása előtti időből való. Már az elfoglalandó terület felosztásáról gondolkodtak a zsidó emberek, arról, hogy Isten törvényeit hogyan fogják azon a földön alkalmazni. És íme, öt lány jön Mózeshez, előadják az ő gondjukat. Apjuk meghalt, fiú nem maradt utána. Mi lesz az apai örökséggel? Nincs fiú, aki az apa nevét tovább vigye. A lányok addig még nem örökölhettek az apa után, csak a fiúgyermekek. Mi lesz ezekkel a lányokkal Kánaánban, föld nélkül? Adott a probléma. Hogyan lesz megoldva? Ma az a kérdés, hogy mi hogyan reagálunk más ember problémájára? Elkezdjük mondani, hogy az semmi, de az én gondom mekkora! Mózes nem űzte el maga elől a lányokat. Habár mondhatta volna, hogy majd csak lesz valahogy ott is, férjhez fogtok menni és a férjetek eltart majd. Nekünk most ennél komolyabb gondjaink vannak, nagy harcok előtt állunk, hatalmas emberek lakják azt a területet. Vajon mi nem szoktunk elutasítók lenni együttérzés helyett?

Egy mai történet. Idős asszony felszállt az autóbuszra és elsírta megát a sofőr előtt, hogy ellopták a pénztárcáját. Sok pénz volt benne, ő távoli faluból jött a városba vásárolni, de most már nincsen pénze. Majd felült egy férfi is az autóbuszra és amikor fizetni akart, kiderült, hogy nincs meg a pénztárcája. Rimánkodott a sofőrnek, hogy fogadja el őt jegy nélkül, mert nagyon fontos, hogy ezzel a busszal elérjen a céljához, ahová igyekezett. A sofőr azonban hajthatatlan volt, nem viszi el, ha nem fizet. Erre a kicsi öregasszony valamelyik zsebéből előkapart egy megcsomózott zsebkendőt, amelybe bele volt kötve egy kevés pénz – ezt nem lopták el tőle – és kifizette a férfi jegyét. Kisegítve más embert, megfeledkezett a saját bajáról.

Mózes fontosnak tartotta a lányok gondját. Még Istent is megzavarta vele, kérve tőle tanácsot ebben a kérdésben. A közösség tagjai talán el is utasították volna a lányok kérését, hogy osszanak nekik is földet az apjuk részéből – hivatkozva a törvényre. Mit mondasz te, mai ember? Pont én segítsék, akinek annyi baja van? Pont annak az embernek segítsek, aki nem is érdemli azt meg? Sok rossz tapasztalatunk van. Kihasználtságunkat panaszoljuk. Meg se hallgatjuk figyelmesen panaszos embertársunkat, futunk tovább.

Jusson eszünkbe az irgalmas samaritánus története, amelyben Jézus egy egészen más viszonyulást tár elénk példaképen. A samaritánus gondolhatta volna, hogy neki nem kötelessége ellátni egy zsidó embert, elvégre előtte már ott járt két zsidó ember, és azok se segítettek rajta. Még a végén őt fogják vádolni a rablásért és sebesítésért. De ő nem ezt tette, ellátta a sebeit, elvitte az eszméletlen embert a vendégfogadóba, és kifizette érte a gondozást, majd elmondta, hogy visszatérve kipótolja a szükséges fizetnivalót.

Olvasmányából idéz. Visky Ferenc lelkipásztort börtönbe zárták, a feleségét hét gyermekükkel a Baragánba, Fetestibe hurcolták. Visky Júlia tiszteletes asszony leírta ottani életük kálváriáját. Ott éheztek, fáztak és gyötrődtek ellátás nélkül. Könyöradományból kaptak néha egy-egy csomagot, abból tartották fenn valahogy az életüket. Istennek azonban voltak jószívű emberei az ellenség soraiban is. Egy téli este kopogtattak az ablakon, és egy darab barna kenyeret nyújtottak be rajta. Egy román ember adta be az aznapi kenyéradagját. Máskor egy román rendőr tett le az ajtajuk elé ételt, majd gyorsan eltűnt, mert ezt neki nem lett volna szabad tennie.

Bár némelykor valós okokat sorolunk, amiért nem segíthetünk, együtt érzőnek kellene lennünk morgások helyett. Az együtt érző ember nem ad helyet az előítéleteknek, hanem cselekszik. Isten indította Mózest a helyes megoldásra. Ő tette lehetővé, hogy érzékennyé váljanak a probléma megoldására. Ki ez az Isten, aki közösséget tud formálni, aki hússzívet ad a kőszív helyett? Saját példáján keresztül tanít. A szeretet és együtt érzés terén Krisztus adott példát a kereszten. A Fiú ott függ a kereszten. Vádolhatna. Látja, hogy te ember fia loptál, raboltál, pletykálkodtál, elcsaltad a választásokat, hamisan vallottál, terrorista módszereket vezettél be. A Fiú ártatlanul szenved a kereszten, mégis az Atya úgy bánik vele, mintha minden bűnt ő követett volna el. Az én bűneimet, a te bűneidet vitte fel a fára. És ha átéltem, átéreztem ezt, akkor kimondom: Uram mit tehetnék én a másik emberért? Ámen.

Az én bűnöm

Igehirdetési sorozat
böjtfő bűnbánati hetére

2013. február 11-16

Hétfő
18:00 óra
Nyomorult ember
Róma 7, 24
Fekete Márton
Kedd
18:00 óra
Első vagyok
1Timótheus 1, 15
Fekete Márton
Szerda
18:00 óra
Vétkeztem beismerem
Lukács 15, 21
Bukovinszky Csáki Tünde
Csütörtök
18:00 óra
Ismerem
Zsoltárok 51, 5
Lakatos Péter
Péntek
18:00 óra
Gyűlölöm
Róma 7, 15
Lakatos Péter
Szombat
18:00 óra
Megvallom
1János 1, 8-10
Bukovinszky Csáki Tünde

Egyetemes imahét – 2013

Mit kíván tőlünk az Úr?
Mikeás 6,6-8

Az Úrral járni – együtt a beszélgetésben

Január 27
Vasárnap

  • 1Móz 11:1-9 Bábel története, sokféleségünk öröksége
  • Zsolt 34:11-18 “Jöjjetek… hallgassatok rám.” Isten beszélgetésre hív
  • ApCsel 2:1-12 A Lélek kitöltetése, a megértés ajándéka
  • Luk 24:13-25 Beszélgetés az úton a feltámadott Úrral

Benkőné Zonda Tímea
teológiai tanár

Marosvécsi Ref. Kórus

Az Úrral járni – úton a megtört testű Krisztussal

Január 28
Hétfő

  • Ezék 37:1-14 “Életre kelnek-e még ezek a csontok?”
  • Zsolt 22:1-8 Az Úr Szolgája, gyalázva és gúnyolva, az Úrhoz kiált
  • Zsid 13:12-16 Menjünk Jézushoz “a táboron kívülre”
  • Luk 22:14-23 Jézus megtöri a kenyeret, önmagát ajándékozva szenvedése előtt

Székely Csilla Imola
Oláhdellő
(Marosi egyházmegye)

Az Úrral járni – a szabadság felé

Január 29
Kedd

  • 2Móz 1:15-22 A héber bábák az Úr törvényének engedelmeskedtek, nem az egyiptomi fáraónak
  • Zsolt 17:1-6 A bizakodó imádság Isten szemében
  • 2Kor 3:17-18 Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága Krisztusban
  • Jn 4:4-26 A Jézussal való beszélgetés a samáriai asszonyt valódi szabadságra vezeti

Gáll Szabó Tünde
Várhegy
(Maros-Mezőségi egyházmegye)

Az Úrral járni – a föld gyermekeiként

Január 30
Szerda

  • 3Móz 25:8-17 A föld az Úré, nem személyes vagyon
  • Zsolt 65:5b-13 Isten gyümölcsöző kegyelmének kitöltetése a földre
  • Róm 8:18-25 A teremtett világ szabadulás után sóvárog
  • Jn 9:1-11 Jézus nyállal és sárral gyógyít

Beke Boróka
Karatna
(Kézdi-Orbai egyházmegye)

Az Úrral járni – Jézus barátaiként

Január 31
Csütörtök

  • Ének 1:5-8 A szerelem és a szeretett személy
  • Zsolt 139:1-6 Megvizsgáltál engem és ismersz
  • 3Jn 1:2-8 Krisztus barátai iránti vendégszeretet
  • Jn 15:12-17 Az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek

Tatár Anna Julianna
Szolokma
(Küküllői egyházmegye)

Az Úrral járni – akadályokon keresztül

Február 1
Péntek

  • Ruth 4:13-18 Ruth és Boáz gyermekei – áldás gyermekei
  • Zsolt 113 Az Úr a szűkölködők segítője
  • Eféz 2:13-16 Krisztus lebontotta a köztünk lévő elválasztó falat
  • Mt 15:21-28 Jézus és a kánaáni asszony – gyógyulás hit által

Lukács Margit
Kalotaszentkirály
(Kalotaszegi egyházmegye)

Az Úrral járni – szolidaritásban

Február 2
Szombat

  • 4Móz 27:1-11 Az öröklési jog a leánygyermekeké is
  • Zsolt 15 Ki tartózkodhat szent hegyeden?
  • ApCsel 2:43-47 A tanítványoknak mindenük közös volt
  • Lk 10:25-37 Az irgalmas samaritánus

Nagy Emese
Kövesdomb
(Marosi egyházmegye)

Az Úrral járni – ünnepeljünk együtt

Február 3
Vasárnap

  • Hab 3:17-19 Ünneplés szükség idején
  • Zsolt 100 Az egész föld az Urat imádja
  • Fil 4:4-9 Örüljetek az Úrban mindenkor!
  • Lk 1:46-55 Mária éneke

Berekméri Csilla
(Kántor-Tanítóképző Főiskola)

A hétköznapi istentiszteleteket nem a templomban, hanem a Gyülekezeti Ház nagytermében tartjuk, az istentiszteletek után pedig szeretetvendégségre kerül sor.

Ökumenikus imahét

„Mit kíván tőlünk az Isten?”
(Mik 6,6-8)

2013. január 20-27

Az istentiszteletek este 18 órától kezdődnek.
A perselyes adományokat a HIFA park építésére gyűjtjük.

vasárnap, január 20. – Keresztelő Szent János Plébánia
Igehirdető: Nagy László unitárius főjegyző

hétfő, január 21. – Gecse utcai Református Templom
Igehirdető: György Tibor római katolikus plébános

kedd, január 22. – Szent Imre Plébánia (Ady negyed)
Igehirdető: Benkő Tímea evangélikus lelkész

szerda, január 23. – Szabadság utcai Református Templom
Igehirdető: Sebestyén Péter római katolikus plébános

csütörtök, január 24. – Vártemplom
Igehirdető: Bakó Béla Pál OFM római katolikus plébános

péntek, január 25. Szent Kozma és Damján Plébánia (Cserealja)
Igehirdető: Lakatos Péter református lelkész

szombat, január 26. – Bolyai téri Unitárius Templom
Igehirdető: Henter György református lelkész

vasárnap, január 27. – Vártemplom
Igehirdető: Szénégető István római katolikus plébános

imahet_2013_januar