„Én vagyok az élet kenyere.
Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.
De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.
Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.
A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?
Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.
Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.
Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.”
Jn 6,48–58
Kedves keresztyén testvéreim!
Az emberiség nagy drámája zajlik most a szemünk előtt. Bármennyire is szeretnénk kimaradni belőle, ez nem lehetséges. Naponta odafordulunk Istenhez, és kérdésekkel ostromoljuk.
Még most, az elején talán saját emberi erőnkben bízva gondoljuk, hogy megoldhatók a dolgok, de lassan mindenki számára világos lesz, hogy Isten kezébe kell letennünk az életünket. Olyan ez, mint a mi megváltásunk is, hogy saját erőből, akaratból nem megy. Jézus Krisztusnak kellett eljönnie, aki egyszer és mindenkorra bemutatta az áldozatát értünk. Ezt azonban nekünk újból és újból át kell élnünk, és áment kell mondanunk rá. Krisztust közel kell engedni magunkhoz. Mindannyiunknak meg kell bizonyosodnunk arról, hogy Krisztus itt van velünk. Az ige mellett az úrvacsora az, ami igazán megerősít minket. Igen ám, de ebben a mostani helyzetben a húsvéti úrvacsoraosztás került veszélybe. De mint mindig, most is beigazolódik, hogy ha Isten becsuk egy ajtót előttünk, kinyit egy ablakot – ha képesek vagyunk meglátni azt.
Így találtam egy megoldást a húsvéti úrvacsoravételünkre. Ezt a megoldást a Magyar Református Egyház mind a tíz egyházkerülete örömmel támogatja.
Húsvét vasárnapján délelőtt 10 órakor a Duna Televízióban református ünnepi istentisztelet és úrvacsoraosztás lesz. Ezt az igehirdetést egyházkerületünk Facebook oldalán is nézhetjük 10 óra 10 perctől. Igét hirdet dr. Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke a saját családja körében. Az istentisztelet után a megterített úrasztala mellett úrvacsoráznak. Ebbe kapcsolódunk bele mi is úgy, hogy mindenki odahaza, a saját családi hajlékában megteríti az úrasztalát, majd pedig a TV-n keresztül elhangzó felkérésre valljuk meg bűneinket, teszünk vallást a mi hitünkről, és magunkhoz vesszük az úrvacsorát. Ahol lehetséges, ott a családfő adja a kenyeret és a bort a család többi tagjának, majd pedig ő maga vesz. Aki pedig egyedül van, az maga veheti önmagának.
Valami olyasmit fogunk tenni, amit az őskeresztyén gyülekezetek tettek, amikor házanként megtörték a kenyeret, ezt azonban most mégsem magunkban tesszük, hanem a Kárpát-medence, de lehet, hogy az egész világot befogadó templomában lehetünk együtt testvéreinkkel. Most lehet, hogy el fog tűnni minden akadály, külsőség, ami elvonta figyelmünket az igazi bűnbánattól. A templomban nagyon sokszor – látván az előttünk állókat – mindig az ő bűneikre gondoltunk, és sohasem a magunkéra.
Így lehet őszinte és igaz a mi mostani úrvacsoravételünk.
Ebből a csapásból csak úgy tudunk győztesen kijönni, ha őszintén elfogadjuk Isten megváltását, és elkötelezzük magunkat a megújult életre. Így készüljünk hát a mostani húsvétra.
Kató Béla
püspök
forrás: Erdélyi Református Egyházkerület
