Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: “Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!” Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: “Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: “Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.”
(Máté 28,1-10)

Kedves Testvéreink!

A húsvét közeledtével az idén is levélben keresünk meg benneteket, hogy áldott ünnepet kívánjunk és ismertessük a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó szolgálatokat.

A húsvétra való felkészülés ideje – minden zsúfoltsága ellenére – arra is alkalom, hogy a hétköznapi teendőket és gondokat időnként félretéve, próbáljunk meg elcsendesedni és magunkba nézni. Ebben segíthetnek a nagyheti és a húsvéti istentiszteletek is, amelyekre most is szeretettel hívunk benneteket.

„Ne féljetek” – hangzott el kétszer is az első húsvét reggelén. Bár a Jézus sírjához kimenő asszonyok félelmei mások voltak, a mi életünkben is sok a félelem. Egzisztenciális félelmek, betegség, magány, veszteségek, halál miatti félelem és még sokféle. Isten azonban bennünket is ezzel bátorít: Ne féljetek… ti ne féljetek!

Kívánjuk, hogy a húsvét alkalmával érezzétek meg az Istennel és az egymással való közösség melege és áldása mellett, ezeknek a terheket könnyítő erejét is. Kívánjuk, hogy a feltámadott Jézus Krisztus adjon igazi békességet és örömöt.

Ezekkel a gondolatokkal kívánunk áldott, békés húsvétot gyülekezetünk minden tagjának és szeretteiknek!

Lakatos Péter, parókus lelkipásztor
László Sándor, főgondnok
Marosvásárhely, 2018. március 21.

A marosvásárhelyi Nemzeti Színház jobb oldalán lévő szabadtéri színpadon (kis amfiteátrum), március 25., 17 óra, Virágvasárnap.

Passio Plakát, 2018

„…megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek… Jézus Krisztus önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” (Titusz 2,11.14)

Kedves Testvéreink!
A karácsonyhoz közeledve, az idén is levélben keressük meg gyülekezetünk tagjait, hogy áldott ünnepet kívánjunk és ismertessük gyülekezetünk év végi szolgálatait.
Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme – minden karácsony erre emlékeztet bennünket és minden karácsonykor ezt élhetjük át, talán sokkal mélyebben, mint az év más napjain: Jézus Krisztus önmagát adta értünk. Pál apostol azt írja, hogy mindezzel célja volt: hogy megváltson és a maga népévé tegyen minket. Jézus Krisztus népe vagyunk és ezt bizonyítanunk is kell azzal, hogy jó cselekedetre törekszünk. Az advent és a karácsony időszaka különösen is alkalmas arra, hogy bizonyságot tegyünk a jóságba vetett hitünkről a sokasodó gonoszsággal szemben.
Ebben az esztendőben is szeretettel várunk benneteket adventi és karácsonyi alkalmainkra, amelyeken átérezhetjük Isten kegyelmét és jóságát, ennek a gyümölcseit életünkben és a közösség melegét.
Kívánjuk, hogy ezt a karácsonyt szeretetben és békességben tölthessétek, megtapasztalva Isten kegyelmét és kifogyhatatlan szeretetét.
Ezekkel a gondolatokkal kívánunk áldott, békés karácsonyt és boldog újesztendőt gyülekezetünk minden tagjának!

Lakatos Péter
parókus lelkész
László Sándor
főgondnok

Marosvásárhely, 2016. december 7.