Zsolt 1371 Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. 2 A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat. 3 Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! 4 Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön? 5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! 6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek! 7 Emlékezz, Uram, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig! 8 Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. 9 Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet!
