Igét hirdet Lakatos Péter, Gecse utcai lelkipásztor

Lukács 4,14-21 és Ézsaiás 61,1-4

Együtt kell hirdetni az evangéliumot – ez a mai nap témája.

A kanadai keresztyén testvérek állították össze az imahét programját és meghatározták minden estére, hogy mit kell együtt, egységben tenniük a keresztyéneknek. A felolvasott két igeszakasz, a mára kijelöltek közül való. Személyesen szól a mi kistemplomi gyülekezetünkhöz. Hogyan lehet ezeknek eleget tenni a mai világban?

Ézsaiás próféta 500 évvel Krisztus születése előtt mondja a Babilonból hazatérteknek. Hetvenévi fogság után, az ott született utódok, az unokák dédunokák térhettek haza. Nekik szólt az üzenet. Az eddigi próféciák csak részben teljesedtek. Akik hazatértek, romokban találták az országot. Gyötrelmes az újrakezdés. Ézsaiás nekik mondja, hogy hirdetni kell az örömöt, a reményt.

Jézus Názáretben kikeresi ezt a fejezetet Ézsaiás prófétánál, felolvassa és magára vonatkoztatja. Szóról szóra azért nem talál, mert ez már fordítás, mégpedig az akkor használt arámi nyelvre. Milyen fajta emberekhez szólt ott? Egészen negatív a jelentése: vakokról, szegényekről, nyomorultakról, foglyokról, megkínzottakról szól. Nyomorúságban, válságban lévőkhöz szól. Ez lehet anyagi, erkölcsi, hitbeli válság, sőt összefonódik e három. Melyik az ok, melyik az okozat nem tudjuk. Ma is ilyen helyzetben lévőkhöz kell szólnunk.

Az Úr Lelke nyugszik rajtam, felkent, hogy hirdessem az örömhírt. Ki beszél és kikhez szól? Eredetileg egy ismeretlen próféta mondta, de hozzácsatolták Ézsaiás könyvéhez. Ezt Jézus olvassa fel a názáreti zsinagógában. Az üzenet kívülről, Istentől jön. Beleérkezik a válsággal teli világba – szegények, megkínzottak, vakok számára. Isten felől erők, áldások érkeznek, amelyek megváltoztatják az életet, erősítenek, vigasztalnak.

Elküldött, hogy örömöt hirdessek az alázatosaknak. Kiknek? Akik éhezik és szomjazzák Isten üzenetét. Az emberek között van olyan kategória, amelyiknek feláll a hátán a szőr, habzik a szája, ha Istenről, egyházról hall. Ez ostobaság, ezzel nem kell foglalkozni – mondják. Értük nem tehetünk mást, csak imádkoznunk kell, hogy megváltozzanak, Isten szavát befogadják.

A másik csoport elismeri azt, amit az egyház tesz, jó és okos dolognak tarja, esetleg még támogatja is anyagilag, de azt mondja, hogy nem értem kell tennie. Nekem erre nincs szükségem. Foglalkozzék az egyház a szerencsétlenekkel. Mit mond a Lélek a laodiceai gyülekezetnek a Jelenések könyvében? „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, nincs szükségem semmire, de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen. Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, hogy ne lássék a szégyenletes mezítelenséged, és végy gyógyító, irt, hogy bekend a szemed és láss.” Ma is sokan így gondolkoznak: gazdag vagyok, sikeres és nyugodt, nincs szükségem semmire.

Hozzánk szól az evangélium. Hirdessük egymásnak, mert szükségünk van Isten szavára. Szükséges, hogy nyitottak, befogadók legyünk rá, hogy belénk áramoljanak az isteni erők.

Hirdetem az Úr kegyelmes esztendejét, a bosszúállás napját – olvastuk. Figyelj az arányokra: az év 365 napból áll, a bosszúállás, a harag csak egy napig tart. Pillanatnyi harag, de egész életre szóló kegyelem. Isten jósága, türelme sokkal gazdagabb, mint gondolnánk. Sokan csak a haragvó, morcos Istent látják. Az arányt nem szabad eltéveszteni, mert elveszítjük az örömhírt. Az ítélkező, törvényeskedő keresztyének fárasztók. Nekünk az örömöt kell átadnunk. Azonban a ló túlsó oldalára sem szabad átesnünk, mert bár a kegyelem ingyen van, de nem olcsó. Drága árat fizetett érte megváltó Jézusunk.

Együtt kell hirdetnünk az evangéliumot. Péter és János így tettek. Amikor megfenyegették őket a Nagy Tanács előtt, hogy hallgassanak Jézusról, akkor azt válaszolták, hogy nem tehetjük, hogy ne mondjuk el, amit láttunk és tapasztaltunk. A bizonyságtétel belső kényszere hálából fakad. Belső kényszer, hogy hirdessük, amit Krisztus ránk bízott. E gyülekezet tagjai együtt engedelmeskedjenek Jézus parancsának. Ámen.

Igét hirdet Boros László Imre búzásbocsárdi lelkész

Márk 9,38-41

Ez a mai téma. A négy kijelölt igerészből a fenti igeverseket választottam és bemutatom Isten üzenetét, amit ma át akar adni nekünk Urunk.

Próbálom elsimítani János árulkodó szavait. Hallottuk a felolvasott igéből, hogy egy csoport közepém idegen ember gyógyít, ördögöt űz Jézus Krisztus nevében. Gyógyítása sikeres. János ezen felháborodik, mert nem tartozik közéjük. Ez után jelenti Jézusnak dicséretet várva.

Kétezer év sem volt elég, hogy megértsük Jézus válaszát. Ahhoz, hogy komolyan vegyük őt: Ne tiltsátok, mert aki csodát tesz az én nevemben nem egyhamar fog ócsárolni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.

Jézus Krisztus nem dicséri meg Jánost. Ezt a leckét komolyan kellene, hogy vegyük. Ha eleink komolyan vették volna, nem lobbant volna fel annyi máglya, nem kínoztak volna börtönökben halálra embereket a hitükért. Nem lángolt volna annyi egyházi vita, nem lett volna annyi gyalázkodás, szakadás. Alig van olyan ige, amely ennyire tükrözné a mi kicsinységünket és Jézus nagyvonalúságát. Hogyan szeressük azt, aki nem velünk egy templomba jár, nem velünk együtt, egyformán imádkozik?  Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt higgyük, csak a mienk a jó, csak mi gondolkozunk jól.  Jelentéktelen dolgokért sok vitát folytatunk, pedig jó volna nem keseríteni egymás életét, sem a házasságunkban, sem nagyobb közösségeinkben.

Egy anekdota szerint vizitációba megy a püspök. A templom ajtajában fogadja őt egy presbiter. A püspök megkérdezi: mitől református maga? Attól, hogy semmit nem hiszek el abból, amit a katolikusok mondanak. Mit hisz maga? Azt, amit a főtiszteletű úr prédikál. Azonban a püspöknek látnia kellett, hogy az atyafi végig aludta az ő prédikációját. Mennyire jellemző! Úgy gondoljuk, ahogy amit nem értünk, nem tudunk, az ostobaság, értelmetlenség. Júdás apostol mondta, hogy szidalmazzák azt, amit nem ismernek. Van, aki egy ismeretlen ételt meg se kóstol, kijelenti, hogy nem szereti, pedig nem is ismeri. Meg se hallgat egy zenét, eleve elutasítja, hogy az nem lehet szép. Nem ismered, hogyan érthetnéd meg akkor?

Egy társaságban azon versengtek, hogy ki mond nagyobb otrombaságot a bibliáról. Egy jelenlévő pap hallgatta egy darabig, azután rákérdezett, hogy lássa mennyire ismerik azt, amit úgy szidalmaznak. Kiderült, hogy nincs is bibliájuk, és egyáltalán nem olvastak a bibliából.

Ki szoktuk jelenteni, hogy Istenhez csak egy út vezet, a mienk. Róma központjában állt egy szobor, amelyen feltüntették a meghódított provinciák nevét és azt, hogy hány kilométerre található Rómától. A negyedik oldalon pedig ez a híressé vált mondás állt, hogy minden út Rómába vezet. Mennyivel inkább igaz az az állítás, hogy Istenhez több út vezet. Jézus mondja: Én vagyok az út, igazság és az élet. Egyes egyházi képviselők állítják, hogy csak az ő egyházukban található meg az üdvösség. Hát létezik üdvösség monopólium?

Az igazság olyan nagy, hogy a mi kis agytekervényeinkkel fel se tudjuk fogni. Be se tudjuk fogadni, csak morzsákat csipegethetünk fel az igazság kenyeréből.

Egy mesében a levelibéka ül egy nagy zöld levélen és kuruttyolja: .innen látom a világ végét. Az igazság térdre kényszerítően óriási. Hála legyen a töredékért is. Az emberekben rengeteg szeretet van, csak sokszor bennük reked, nem tudják kimutatni. A látszatnál több a szeretet bennünk, csak némelykor azért nem sikerül kimutatni, mert visszautasításban részesültünk.  Jézus tanít a türelmes szeretet útjára. Lehet, hogy nem értek egyet veled, de neked is igazad van. Két különböző irányból látjuk az igazságot. Ne azt nézzük, ami elválaszt egymástól, hanem keressük meg azt, ami összeköt. Éljük meg a türelmes, alázatos magatartást. Az igazság ugyan nem relatív, de próbálom megérteni a te szempontjaidat. Nem úgy reagálom le, hogy kinyírlak, börtönbe csukatlak érte. Nem is árulkodom rólad. Nem is fojtom beléd a szót.

Volter egy alkalommal nem értett egyet a barátja könyvében írottakkal. Azt mondta, hogy bár csupa ostobaság, de lemerted írni a véleményedet, hogy szerinted mi az igazság. Krisztus mondja, hogy a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt és a rossz fa jó gyümölcsöt.

Lessing egyik drámai költeményében leírja a következő történetet. Egy apa birtokában van az a csodálatos opál gyűrű, amelyet ha visel valaki, az sikeres és boldog ember, népszerű. A gyűrűt mindig tovább kell örökíteni az utódnak. Igen ám, de három fia volt az apának, melyiknek jusson a csodatevő opálgyűrű. Az apa érezve halála közeledtét, hivatott egy ötvöst és készíttetett két nagyon hű másolatot a gyűrűről. Az asztalra kitették mind a hármat, és a fiúknak el kellett venniük egyet-egyet. Senki se tudta melyik az igazi. Apjuk halála után faggatták erről az ötvöst, ám ő se tudta már megállapítani, annyira jól sikerültek a másolatok. Azé volt a csodatevő gyűrű, aki úgy élt, hogy a közelében boldogok voltak az emberek. Nem a gyűrű a fontos, a csodatevő, hanem a magatartás!

Ézsaiásnál olvassuk, hogy az igazság békét teremt. Legyen türelmünk a másik emberhez, szeressük őt, elfogadva a másságát. Krisztus szerint cselekedjünk vele is. Ámen.

Igét hirdet Kerekes József csíkfalvi lelkipásztor

Bírák 4,1-8. Együtt keressük a megegyezést

Együtt, közösen törekszünk, hogy egységben legyünk. A találkozás, az a kezdet. Az együtt maradás, az a haladás. Végül az együtt dolgozás vezet sikerre. Ezt a megállapítást a családtól kezdve minden közösségre lehet alkalmazni. Képzeljük el, hogy színházban ülünk, elsötétedik a nézőtér és felmegy a függöny. Megjelenik a színész, aki játssza a szerepét. Nem gondolunk arra, hogy mi volt az előtt, mielőtt felgördült volna a függöny. Hogyan tanulta az a színész a szerepét, milyen lámpalázzal küszködött a függöny mögött, hányszor volt görcsben a gyomra. Csak arra figyelünk, hogyan sikerül előadnia a szerepét. Lentről könnyű kritizálni, de ott fent végig kell vinni a történetet.

Felolvasott igénkben egy történetet hallottunk, amiből bizonyára valami minket is meg fog ragadni. Azt juttatja eszembe, hogyan viselkedik a gyerek, amikor már nincs felügyelet alatt. Rögtön elkezd helytelenkedni – akár otthon, akár az iskolában. Így történt ez Izrael népével is. Amíg élt a bíró, jól ment sora. Mihelyt meghalt, a nép elfordult Istentől. Következett húszévi büntetés, elnyomás ellenség által. Mikor már nem bírták a tövist a testükben, akkor kiáltottak Istenhez.

Mi is sokszor úgy élünk, mintha lenne valami a begyünkben, tövis van az oldalunkban. Ez lehet egy összeférhetetlen ember a családban, a közösségben.

A bíró szó azt jelenti, hogy helyrehozó, elrendező. Debora prófétanő lett a bíró. Elküld egy fiatalemberhez, Bárákhoz. Üzeni, hogy tudod mi a feladatod, miért nem indulsz? Meg kell szabadítanod a népet az ellenségtől. Bárák visszaüzen: Ha velem jössz, elmegyek.

A férfi is örül, ha a feleség figyeli, csodálja, hogyan dolgozik. Például hogyan vágja a fát. Ha megdicséri a férjét.

II.Mózes 33-ban olvassuk, hogy Mózes küszködik magával. Menjek, ne menjek? Isten elküldte és biztatja. Megnyugtat téged, ha az Én orcám veletek megy? Mózes azt feleli, hogy ha nem mégy előttünk, akkor ne is indíts el minket. Ez eszembe juttatja gyermekkorom félelmét a sötét szobától. Ha nem jössz velem nagyapa, nem megyek be a sötét szobába. Nagyapa biztatott: ha bemész, másnap kapsz egy cukorkát vagy egy fagylaltot. Jó lett volna, ha velem bejött volna a sötétbe, de nem tette.

Lehet sokan hallottak Laci atyáról, a Gulágot megjárt katolikus papról. Ő a túlélés négy alapszabályát fogalmazta meg. 1) a szenvedést ne dramatizáld 2) vedd észre az apró örömöket 3) mi különbek vagyunk 4) kapaszkodóval sokkal könnyebb.

1. Családlátogatáskor mindig panaszkodnak az emberek, ha megkérdezem, hogy vannak. Az öregek azért, hogy kevés a nyugdíj, sok a betegség, nem telik a gyógyszerre. De a fiatalok is panaszkodnak. Sokáig én is a terheket éreztem, és nem tudtam váltani. Izrael is csak panaszkodott 20 évig. A Gulágon azt mondták egymásnak, ne panaszkodj, beszélj a szakmádról, mondd el, hogy mihez értesz. Beszéltesd az emberedet, ne engedd panaszkodni, és az alatt valami átalakul belül.
2. Apró örömöket kellett megfigyelniük és ezzel olimpiát szerveztek Egész nap figyelniük kellett az örömöket, meg kellett számolniuk és este elmondták. Aki a legtöbb örömöt gyűjtött össze, az lett a győztes. Öröm volt, ha a levesben egy szem krumplival több volt, mint a másikéban. Öröm volt, ha nem ütötte meg a kezét a kalapáccsal, ha az őr nem ütötte fejbe a puskatussal, és ehhez hasonlók. Az volt a győztes, aki 16 örömöt tudott felsorolni. A jutalom az volt, hogy elénekelték a kedvenc nótáját. De az is elégtétel volt, hogy az örömök megfigyelése távol tartotta a szenvedés érzésétől. Prédikációban felszólította a híveit, hogy 24 órán át figyeljék, és gyűjtsék az örömöket. János bácsi elpanaszolta, hogy el kellett adnia a tehenet, hogy megvehesse a gyógyszerét. Aztán hirtelen rádöbbent, hogy öröme is van, mert megmaradt a borjú. Valakinek 6 éves fia halt meg, ezért búsult. A lánya is elköltözött tőle, de egy reggel köszönt az anyjának. Ez öröm volt számára. Lássuk be, hogy minket nem ütnek puskatussal és a levesben is több krumpli van.  
3. Be kellett látniuk, hogy különbek, mint a géppuskások. Ha ezt nem tudták elhinni, elpusztultak. Ma a pénz a zsidók kezében van, mert el tudták hinni, hogy ők különbek, hogy ők Isten választott népe. A magyar gyermek bekerül a városba, nem tud románul. Idegen iskolába jár, csúfolják talán, bántalmazzák is talán. Végünk van ha azt hisszük, hogy mi vagyunk a kicsik. Kell tudni, hogy mi vagyunk a különbek. Ehhez mérten kell dolgozni.
4. Ha van egy kapaszkodód, akkor megmaradsz. Valaki feléd nyújtja a kezét, belé tudsz kapaszkodni. Gondolj Mózesre. Megnyugtat téged, ha az Én orcám veletek megy? Mózes azt feleli, hogy ha nem mégy előttünk, akkor ne is indíts el minket.

Csináljuk együtt: Debora és Bárák. Akkor van siker. Ezt tegyed a házasságban is.

Mára Lukács evangéliuma 22. részéből is volt igerész kijelölve. Jézus az utolsó vacsorán elmondja mi fog történni vele. Úgy adja a kenyeret, hogy ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, a bort, hogy ez az én vérem, amely tiérettetek kiontatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Szent és elfelejthetetlen vacsora, együttlét Jézussal. Utána képesek voltak a tanítványok arról vitatkozni, hogy ki a nagyobb. Aki nagyobb akar lenni, az legyen a ti szolgátok. Jézus felfoghatta volna ezt csődnek, de Ő megüresítette magát. Csak feltámadása, mennybemenetele után, a Szent Lélek kitöltésekor kezdődhetett meg a közös munka. Isten kivárja, amíg megértjük a történteket. Előbb büntetés, majd kiáltás Istenhez, erősödik közben a hitünk, van kapaszkodónk. Jézus: Én tiveletek vagyok a világ végezetéig.

Bárák miért nem indult el? Hát te testvérem, miért nem indultál el, ha Isten küldött. Kell valaki, aki helyre állítja a kapcsolatot. Ámen.

Igét hirdet Lakó Jenő mezőzáhi lelkipásztor.

Jn. 15,12-17  Együtt – közösségbe vagyunk elhívva

Az imahét központi kérdése, hogy részekre szakítható-e az Úr Jézus Krisztus. Pál apostol írja a Korinthus bélieknek, ahol pártoskodások, szétszakadások vannak. Mit mondhatunk el magunkról? Tudjuk a helyes választ, Krisztus oszthatatlan. Mégis tapasztaljuk, amit Pál hallott Kloé embereitől. Pártoskodás, széthúzás van köztünk is. Pál inti, kéri őket: Jézus nevére kérlek, hogy egyféleképen szóljatok. Nem szabad szétszéledni, Krisztust kell hirdetni, neki kell szolgálni. Ő életét adta mindannyiunkért, ezért közösségre is hívott mindannyiunkat. Jézus parancsa, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. És a felolvasott igerész végén újra ez található: szeressétek egymást! Parancsszóra lehet-e szeretni? Előzőleg a szőlőtőről és szőlővesszőről olvashatunk példázatot. A szőlővessző nem parancsszóra terem, hanem természetéből kifolyólag. Nekünk lelkieket kell teremnünk. Csakhogy a mi természetünkben harag, düh, sértődöttség van. Nem krisztusi a mi természetünk. De mondjunk nemet a bűnnek! „Maradjatok meg az Én szeretetemben!” Nehéz. Hányszor hallunk szívhez szóló prédikációt. Megtérek ennek hatására, de nincs bennem kitartás. Itt a szívem, néked adom Uram – énekled. Mégse adod át a szívedet. Bűnös természetedből cselekszel.

Jézus szeretete önfeláldozó – életét adja a barátaiért. Ez azonban csak a kezdet, mert Ő nemcsak a barátaiért adta az életét. A Golgotán, ahol szomjazott és ecetes szivacsot adtak fel neki, a ruhájára sorsot vetettek és csúfolták – ott az ellenségeiért imádkozott. Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Pál írja: Krisztus meghalt az istentelenekért, értünk, amikor még bűnözök voltunk Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  Jézus tettekben bizonyította be szeretetét, amikor meghalt a kereszten.

Barátaim vagytok, ha úgy szerettek, amint én. Milyen felemelő ez! Lehetünk Jézus barátai. De lehetünk a világé is – gyümölcstelenül. Különbséget tesz a szolga és a barát között. Mózes Isten barátja volt, mert megmondta neki, hogy mit tesz. Jézus is barátja a tanítványoknak, mert kijelenti nekik, hogy mi fog következni. Szenvedni fog, elfogják, megcsúfolják és megölik. Meghal, de harmadnapra feltámad. Nekünk is mindent elmond, hogy engedelmeskedhessünk. Pál egyenesen Krisztus rabszolgájának nevezi magát. Mi, mint tanítványai, követjük őt, – mint barátai, közösségben vagyunk vele.

Krisztus elhív és elküld gyümölcstermésre. Ne csak hallgasd, tedd is, amit mond. Lukács evangéliumában olvassuk a gazdag ifjú történetét, aki Jézustól kérdezi, hogy mit kell tennie. Eredj, add el a vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és jer és kövess engem. Ő azonban nem tudta megtenni. Nem tudott gyümölcsöket teremni. Csak ha a forrásnál maradunk, azaz Krisztusnál, akkor tudunk gyümölcsöket teremni. Gyümölcsöket, Isten kegyelméből.

Bármit kértek az Atyától, az én nevemben, megadja nektek. Ugyanerre bíztat Máté evangéliumában is.

Szent Rita írta a következő verset: Egy meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól, – s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, – és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, – gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot, – és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak, – és kaptam az úrtól bajba jutott embereket, akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt
Imádságom meghallgatásra talált.

Végül kérlek testvéreim, hogy tartsátok be a szeretet parancsát: szeresd Istent teljes szívedből erődből és elmédből és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ámen.

Igét hirdet Furó Félix Lóránd  bákói (moldvai) szórványlelkész

Jeremiás Siralmai 3,19-26

Együtt megerősítjük, hogy Isten hűséges – ez a ma esti téma.

Első olvasatra, az a vers, amelyben megállapítja Jeremiás próféta, hogy „szeret az Isten, azért nincs még végünk”, nagyon szarkasztikusnak tűnhet. Arra gondolhatunk, hogy nagyon sokat szenvedett ember, poklokat megjárt ember mondhat ilyet, vagy talán még rosszabbat is. A Siralmak könyve nagyon sötét időkben keletkezett. Isten megengedte a népnek, hogy meglássa, milyen nélküle. Az ellenség teljesen feldúlta az országot, a templomot lerombolta, rengeteg embert megölt, másokat rabságba hurcolt. Rendetlenség, fejetlenség, pusztulás nyoma, temetetlen holttestek találhatók mindenfelé. Mindezt látja a próféta, mégis mindezek ellenére Isten megújuló szeretetét is látja. Nagy szomorúságában, mély lelki fájdalmában meglátja Istent. Jó, hogy nem fásult el, nem keményedett meg a szíve. Sokan élnek megkeményedett szívvel, reményvesztetten. Nem bízik az ilyen ember Istenben. De ha már elsírhatja szomorúságát, bánatát imában Istennek, ha pislákol benne a remény, akkor már hálát is adhat a máért és a reményteljes holnapért. Gondviselő urunkról szól az ige. Hogyne volna gondviselő, amikor úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. Ezért van reménységünk, ezért bízhatunk benne. De el kell fogadni a próbatételeket és a bűn büntetését. Ugyanakkor megtapasztalhatjuk, hogy ha ezeket Istennel éljük meg, akkor erőt kapunk. Nem törünk meg semmilyen teher alatt. Isten láttatja, hogy nem ejti el ügyünket. Mondhatnák, hogy én mit tudok fiatalon a szenvedésekről. Csak azt mondhatom, hogy lehet háborogni, tüntetni Isten ellen, de Isten kezében van az életünk.

Jeremiást hallgatva, álljunk meg, tekintsünk életünkre, múltunkra, eleink, nemzetünk múltjára és gondoljuk meg, hogy vajon miért élünk még, ha nem Isten kegyelméért. Hála van a szívemben a templomért, amelybe járhattam, azokért, akik imádkozni tanítottak, a tanítókért, professzorokért, de a legfőképpen az Úr Jézus Krisztusért, aki engem megváltott. Isten hűséges és kegyelme megtart. Szeretete vesz körül életünk minden napján. A szerető szülő, ha megfeddi is gyermekét, de megbocsát neki. Isten azért, amiért kegyelmes, nem vak. Látja bűneinket és engedi, hogy következményei utolérjenek. Tanulnunk kell belőle, meg kell, hogy lássuk mit kell javítani életünkben. Ne a miérteken rágódjunk, hanem a „hogyan tovább” kérdésen gondolkozzunk. Jeremiás válaszol az utolsó versben: jó csendben várni az Úr szabadítására. Nem háborgok, nem tüntetek, hanem megadom magam az Úrnak. Kezébe teszem le az életemet, mert jó az Úr, szeretete soha meg nem szűnik. Ámen

Igét hírdet Miklósi Mátyás Csaba erzsébetvárosi lelkipásztor

Márk 8,11-21

Csodálatos ez az imahét! Megtapasztalni még kicsiny gyülekezetekben is, estéről estére üzenetet vinni haza, eljárni egymás templomába! 170 éve ezért indították el az egyetemes, ökumenikus imahetet, hogy érezzük, hogy egyek vagyunk felekezetektől és nemzetektől függetlenül. Naponta négy igéből lehet választani. Hisszük, hogy Isten Lelke az, aki választ.

A farizeusok jelt kívántak Jézustól. Jelt, amelyet csak ő tehet meg. De ha megteszi, akkor már vádolhatják is őt. Azért mentek ki hozzá, hogy kísértsék. Hányszor farizeusi a mi életünk is. Jelt kívánunk tőle, provokáljuk őt. Uram, ha vagy, akkor mutasd meg nekünk, tedd meg ezt meg ezt. Jézus hátat fordított nekik. Hajóra szállt és átment a túlsó partra. Nem kap ez a nemzetség jelt – mondta és hozzátette: őrizkedjetek a farizeusok és Heródes kovászától. Ismerjük, hogy mi a kovász: előző kenyértésztából félretett kis mennyiség, amely képes az új kenyeret megkeleszteni. Az új kenyértésztából ismét félretesznek egy kis mennyiséget a következőhöz. Mit értett ez alatt Jézus? Azt, hogy ne legyetek képmutatók, vakok, hatalomféltők. Ne a világi dolgok foglalják el a mindennapjaitokat.

A tanítványok azonban nem figyelnek Jézusra, egészen mással vannak elfoglalva. Csak egy kenyerük van, hogy lesz ez elég mindannyiuknak vacsorára. Kenyérkérdés, világi dolgok foglalkoztatják őket.

Mi is beültünk ma itt a Krisztus hajójába és valahányszor a templomba jövünk. Ma is tanít minket. Őrizkedjetek a farizeusok és a Heródes kovászától. Nem történik meg, hogy miközben ülsz a templomban másfelé járnak a gondolataid, szárnyal a képzeleted? Kenyérkérdésen. Aggodalmaskodsz a holnap felől, miközben Jézus tanít. Visszatérő gondja az emberiségnek a kenyérkérdés. A kenyér vagy kicsi, vagy nagy, vagy kevés, vagy sok, vagy másnak sokkal több jut, mint neked. Ez választ el Jézustól és egymástól. Megsüketülünk és megvakulunk. Máris a farizeusok kovászára leltünk. Ellenfél, vetélytárs lesz a másik ember. Régi kérdés ez és a modernkor emberéé is – átrendezi az életünket. Megkeményíti a szívünket, kísértésbe esünk. Mark Twain mondta: nehezen tudjuk elviselni a gazdagságot, különösen a más gazdagságát. Barátokat elválaszt ez a kérdés. Valamikor gazdag ifjú és szegény lány között nem jöhetett létre házasság. Falakat építünk magunk körül és nem figyelünk Jézusra. Pedig annyi mindenünk megvan, mégis aggodalmaskodunk. Erzsébetvároson, nehéz az élet, szűkös a kenyér. El kell mondanom, hogy mégis mindenünk megvan. Csak az álmaink egyre nagyobbak, amelyeket szüntelen táplálnak a reklámok. Vedd meg ezt meg azt, mert te megérdemled. Közben mégis hiányzik valami: a Lélek. Nem haladunk jó irányba. A gyerekeket elhalmozzuk hatalmas ajándékokkal., de csak egészen rövid ideig használják, örvendenek neki. Egy fiúcska sokat van falun a nagyszülőknél. Szerette ott, mert sokat lehetett szánkózni, a szabadban lenni. Azonban azóta, hogy bevezették az internetet, a pajtások nem jönnek ki játszani. Wass Albert is elmélkedett a gazdagságról és a szegénységről. Szerinte, ha van egészséged, fel tudod vágni a fát, van ruhád, cipőd, lakásod, ennivalód, megelégedhetsz vele. Ha boldog vagy, akkor gazdag vagy. Ha boldogtalan, akkor szegény vagy.

Egy apa falura vitte a fiát, hogy az lássa mit jelent a szegénység. Egy hét után megkérdezte, hogy mit tapasztalt. Apám, nekünk egy kutyánk van, ott van négy. Nekünk egy úszó medencénk van, ott a ház egy egész tó partján áll. Nekünk van egy villanykörténk, ott az egész csillagos égbolt világít. Ahogy ők leülnek az asztalhoz és beszélgetnek, ti úgy nem tesztek. Csak rohantok egész nap a munkába és nem is látunk titeket. Köszönöm fiam, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok lehetnénk.

Krisztus figyelmezteti a tanítványokat, „hogy amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele a maradék darabokkal? Feleltek neki: tizenkettőt. Amikor pedig a hetet négyezernek, hány kosarat szedtetek tele a maradékkal? Azok pedig mondták: hetet.” A hegyi beszédben is tanított: ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, elég minden napnak a maga baja. Amikor a pusztában vándorolt Izrael népe, mannával táplálta őket az Úr. De csak annyit volt szabad gyűjteni, amennyit elfogyaszthattak aznap, a többi megromlott.

Korunk betegsége a stressz, az aggodalmaskodás. Jézus figyelmeztet, hogy lássunk és halljunk, legyünk reménységgel a holnap felől. Én a tenyeremen hordlak, legyen elég neked a mindennapi kenyér. Engedd szívedbe jutni az Ő üzenetét. Figyeljetek Krisztus tanításaira, az Ő szavára, hogy boldogság legyen a szívetekben. Krisztus szerinti boldogság. Ámen.

Igét hirdet Bíró Sándor gyergyói szórványlelkész

I.Kor.1:3,10 és Fil.1,3-7 versek alapján

Ma reggel a televízióban kijelentették, hogy megváltozott a világ, jogot nyert a gyűlölség, rágalmazás, egymás taposása – különösen a politikusok körében. Nem jó irányban változott a világ, de Isten népének itt kell betöltenie küldetését. A mai igénk Isten iránti hálára, az ő kegyelmére irányítja figyelmünket. Isten elfogadó szeretetre hív el minket és ehhez feladatokat is ad nekünk. Pál apostol hálát ad a Filippi-beli gyülekezetért, mondva: „közösséget vállaltatok az evangéliummal” Az evangélium az alap, ezen közeledhetünk egymáshoz. Olvasta egy filozófus megjegyzését, mely szerint egyfelől globalizálódik a világ, másfelől atomizálódik a világ. Akarat nélküli szürke massza a tömeg, benne az egyedül maradt, félelemmel teli ember. Egyértelmű, hogy ha valami nem változik, akkor a pusztulás felé sodródik a világ. „Igazodjatok egymáshoz” – üzeni az apostol. Ez nem könnyű, mert sok a feszültség még a szeretetteljes közösségekben is, mint a milyen a család, gyülekezet egyazon felekezeten belül és a különböző felekezetek között. Megterhelheti történelmi idők eseményei, háborús emlékei. Be kell azonban látnunk, hogy szükségünk van egymásra és Isten megváltott gyermekeiként kell viszonyulnunk egymáshoz.

A csoda lehetséges, mert „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme”. Pál mindig hivatkozik erre a leveleiben. Isten nem a bűneinket nézi, hanem az embert. Hiszen emberré lett, hogy az emberrel találkozzék. A kegyelem erőforrás számomra. Ezért tekinthetek emberségén keresztül a másikra. Egy teológiai tanár mondta, hogy aki megtanulja, hogy ne a másik ember bűneit nézze, az kulcsot kap önmaga felé is és a másik ember felé is.

A törvénybe kapaszkodó ember számára egyenesen kötelező volt elpusztítani a bűnös embert. Lásd a házasságtörő asszony példáját.. Kővel felemelt kezükben készek voltak a hajításra, az asszony megkövezésére. Nem voltak kíváncsiak az asszony életének hátterére. Csak a mózesi törvényre hivatkoztak.

Lelkipásztori levelezőlistán írta az egyik, hogy próbáljunk meg egy darabig a másik cipőjében járni. Ha nem próbáljuk meg beleélni magunkat a másik ember helyzetébe, akkor megbontjuk közösségeinket. Nehezen toleráljuk egymást. Düh, haragok, régi sértések jellemeznek. Mit mond az apostol? „Szenvedjétek el egymást” – megkegyelmezettek. Igen, mert mindnyájan Isten kegyelméből élünk. Hányszor hivatkozunk jogra, igazságra és nem tekintünk Jézusra, az „Igazságra”. Jézus bennünket megállít időnként, hogy felszabadítson arra, hogy közeledni tudjunk a másikhoz. Meggyőz arról, hogy képes egy rossz folyamatot megállítani, ha eszközül adjuk magunkat neki. El kell hinni, hogy ha ennyin imádkozunk itt és szerte a világban, estéről estére, akkor Isten Lelkének erejével meg tudja változtatni ezt a rossz folyamatot. Ez áldott harc.

A keresztyén egyházban, azon belül is a protestáns egyházakban és leginkább a református egyházban beszélnek legtöbbet a kegyelemről. Fogadjuk el újra és újra. Az apostoli egyházban fennállt a veszély, hogy a mózesi törvény háttérbe szorítja a kegyelmet. A törvény nyilvánvalóvá teszi a bűnt. Arra késztet, hogy bűnbánattal Isten elé járuljunk és alázattal elfogadjuk a kegyelmet.

Igazodni egymáshoz – ez az apostol kérése. A tornasorban állók kéznyújtással helyezkednek el egymástól – igazodnak. Schopenhauer mondott egy mesét a sündisznókról. Télen összebújnak, hogy ne fázzanak. Igen ám, de a tüskék szúrják egymást. Olyan távolságra kell elhelyezkedni, hogy közel legyenek, ám a tüskék még se érintsék egymást. Emberi közösségben is ezt kell tenni: tiszteletben tartani a másságot. Mi azonban igazunk magasságából megmondjuk a másiknak a magunkét. A magunk képére akarjuk őt formálni.

Gyergyószentmiklóson egymás templomában szolgáltak különböző felekezetű papok. Ez nem is olyan könnyű, azonban utána nagyon jók voltak a beszélgetések. Isten vezetésére bízva tudunk igazodni és tovább is lépni. Ez Isten akarata, amint Jézus kimondja János evangéliumában: „egyek legyetek”. Hogy a világ meglássa, hogy az Ő küldetésében járunk. Sokszor hitelt vesztettek vagyunk, de álljunk Isten világosságába és higgyük el, hogy Ő tud változtatni. A feszültségeket fel tudja oldani az Ő bűnbocsátó szeretete. Próbáld elfogadni a hozzád álló legközelebbieket. Ámen.