Máté 25:31-46

Soós Noémi
cserefalvi lelkipásztor

Hallottuk a felolvasott igéből: „Jöjjetek Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amelyet nektek készítettem a világ teremtése óta, mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok.”

Miért ez a témája az idei világimanapnak? Válságot él át a világ, amelyből szabadulni szeretne és nem a gazdasági problémák a legmélyebb okai a válságnak, hanem a szeretethiány. Ne csak befogadjunk, hanem cselekvő szeretettel vegyük körül a befogadottakat. Sok keresztyén imádkozik világszerte, hogy véget érjen a válság, de az igazi kérdés nem a gazdasági válság, hanem az, hogy hol töltjük az örökkévalóságot. Amit felolvastunk az, az utolsó ítéletről szól. Keveset prédikálnak erről a témáról. Eljön az Ember Fia, a trónra ül és megítéli a nemzeteket. Elválasztja a példázatban a juhokat a kecskéktől, azaz a jókat a gonoszoktól. Lesz végítélet, akár hiszed, akár nem, és mindenkire vonatkozik. A Szentírás kijelentéseinek 90 százaléka már beteljesedett, ez maradt még hátra. Bár el se tudjuk képzelni, de ez is be lesz tartva.  Ez olyan ítélet, ahol nincs szükség bíróságra, mert Isten mindent tud. Ha nem érdekel, ez nagy meggondolatlanság. Döntsd el, hol akarod tölteni az örökkévalóságot.

Jézus azt mondja: ha megcselekedtétek eggyel is a kicsinyek közül, velem cselekedtétek meg. A kritérium ez: hogyan válaszolok Isten irgalmára, azaz szeretetére. Isten szeretete Jézusban öltött testet. A kérdés ez: befogadom-e Őt vagy visszautasítom? Ő mondja: „jövevény voltam”, szolgai formát vett fel. Otthagyta a mennyei világot, kiszolgáltatott picinyként jött a földi világba – és nem fogadták be. Csak egy istálló jászla jutott számára bölcsőhelyül. Később se fogadták be felnőtt korában. A rókáknak van barlangjuk, a madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincs, ahová a fejét lehajtsa. Eljött a Király, a sokak által régóta várt Messiás, de nem ismerték fel. Kigúnyolták, megalázták, megverték, és megölték. Pedig Őt dicséret és taps illette volna. Na, és mi van ma? Befogadjuk? Hogyan jelenik meg ma? Velem cselekeditek meg azt, amit a legkisebbel, legkitaszítottabbal tesztek meg – mondja. Jövevény volt Izraelben, aki pogány volt, nem izraelita. Jövevény ma a bevándorló, aki jobb kenyeret akar keresni vagy a menekült, akit valamiért üldöznek a hazájában. Cserefalván jövevény, az, aki oda beköltözik. De mindnyájan jövevények vagyunk, mert „nincs itt maradandó városunk”, írja a Szentírás. Kiszolgáltatottjai vagyunk a betegségnek, a természet erőinek, a halálnak, a társadalmi megkülönböztetéseknek. Életünket meghatározza az, hogy befogadnak-e vagy levegőnek néznek. Ez végig kíséri életünket. Befogadnak-e csecsemőként a családba, kisgyerekként az óvodába, iskolába, majd egyetemre, új családba, munkahelyre, végül öregotthonba?  Nyitottság, bizalom ölel-e át vagy falak, bezárt világ?  Vágyunk megértésre, törődésre, szeretetre. Miközben végighaladunk e világon, ott van a kérdés, hogy hová fogok megérkezni. Befogadtatást nyerünk-e az örökkévaló hajlékba? Eljön az ideje, amikor ez lesz a legfontosabb kérdés az életünkben. Mit fognak nekünk mondani? Gyertek Atyámnak áldottai és örököljétek az országot, amely elkészíttetett számotokra, vagy nem ismerlek titeket, távozzatok az örök tűzre? A kritérium ez: befogadom-e Jézust vagy visszautasítom. Hogyan fogadhatom be? Meghallgatom az igéjét, megemésztem, komolyan veszem és a szerint élek. Nem öntörvényeim szerint ítéltetem meg, hanem Jézus törvényei szerint. Amit nem szeretek, azt nem hallgatom meg? Jézus szavai szerint ítéltetünk meg. Nem szavaink, hanem cselekedeteink szerint. Jézus a másik emberben keres engem. Hogyan viszonyulok a szomszédomhoz, a munkatársamhoz? Lehet, hogy olyan összeférhetetlen vagyok, hogy nem lehet velem kijönni. Csak önmagammal vagyok tele. Mit csinálok a másik emberrel? A tehetetlennel, az időssel, a szegénnyel? Jézus: ha közösségben akarsz lenni Velem, akkor közösségben élj a téged körülvevőkkel. Nem jársz templomba, mert nem szereted a papot, vagy ahogyan beszél, vagy haragszol valakire a gyülekezetben, vagy azt mondod, hogy otthon is lehet imádkozni. Ha most nem tudsz beleilleszkedni a földi gyülekezetbe, akkor hogyan fogsz beilleszkedni a mennyeibe?  Jézus azt kívánja tőlünk, hogy úgy éljük meg a kereszténységünket, hogy fényljék a mi világosságunk és dicsérjék általa a mi mennyei Atyánkat.

Kik ma a jövevények? Esetleg külföldi vendégek, akiket jól fogadsz a viszonzás reményében? Jót teszel valakivel, mert kölcsönkenyér visszajár? De fogadod-e a mosdatlanságtól bűzlő hajléktalant, a kéregtőt, aki lusta dolgozni? Segítesz-e egy magatehetetlen öregen, betegen? Hogy tegyél jót a szenvedélybetegeken, aki maga kereste magának a bajt? Ne a viszonzásért tedd, amit teszel, amit megtehetsz, hanem azért, mert Jézus tökéletes szolidaritást vállalt a szenvedőkkel, mindenkivel, akiket becsapott a Sátán. Úgy érzed, hogy elszakadtál az Istentől, kifosztottak? Az ilyenekért életét adta Jézus. Ő az övéit használja szolgálatra. Igéje és Szent Lelke által elvégzi a szívedben azt a csodát, hogy nem tudsz szemet hunyni a szenvedés előtt. Ha Jézust látod abban a másik emberben, aki meg sem érdemli, hogy törődj vele, akkor már másképp viszonyulsz hozzá. Mindent Jézusnak adsz, amit a másik embernek adsz.

Miért ezt a képet használta Jézus példázatnak: nyáj, pásztor, kutya, egy-egy kecske is a nyájban? A juh engedelmes, hallgat a pásztor szavára, követi őt. A kecseke önfejű, engedetlen. Fejjel mennek egymásnak a kecskék. Akit Jézus, a jó pásztor vezet, az bejut a mennybe, aki kecske, önfejű, makacs, elutasító, az odajut, ahová nem szeretne. A Sátán, a démonok helye szörnyű hely, mert ott nincsen jelen Isten. A mi földi életünkben itt van Isten, akkor is ha nem veszünk róla tudomást. Ha szenvedünk is, ebben a szenvedésben van szünet is. A nagy görcsök között is van megszakítás, de ott a pokolban nincs szünet. Azért pokol az a hely. A Sátán gyötri őket éjjel és nappal – így olvassuk a Szentírásban.

Halld meg Isten szavát! Mentsen meg a pokoltól! Imádkozzunk azért, hogy Jézust tudjuk követni feltétel nélkül, cselekedetekkel. Ámen.

(Marosvásárhelyi Vártemplom, 2013. március 1, a jegyzetet Páter Gyöngyvér készítette)