„A presbiter, a kiválasztott Úrnőnek..., akiket igazán szeretek” (1). Mindig bántott, ahogyan néhányan a presbiterekről mint – negatív értelemben vett – maradékról vélekednek. Néhány hónapja szolgálnak az új és az újraválasztott elöljárók. Most az ige különösen őket kérdezi: vajon szereted-e a gyülekezetet? Azt a közösséget, amit az ige itt Úrnőnek nevez. Nemcsak az üdvözült sereget, hanem a nyájat, ahol a munka dandárja van. A nyájat, melynek őrizőjévé tett a Szentlélek.