„...el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék...” (15). A régi „királyt” mindig megunjuk, mert előbb-utóbb csalódunk benne. Jön egy új „király”, akit eleinte felruházunk álmainkkal és minden várakozásunkkal, mert majd megoldja a „kenyérgondjainkat”, és mindenkinek a legboldogabb életet biztosítja. El is hisszük, hogy ebben a világban ez lehetséges. Jézus visszavonul, amikor ilyen kenyérkirállyá akarják tenni őt. Az ötezer ember megvendégelése egy messiási jel volt: ebben a világban csak ővele kezdődhet el valami jobb. Ez a bűnös világ megváltásra szorul, vagyis itt soha nem lesz igazság. A Megváltó majd „odaát” érvényesíti maradéktalanul üdvösséges igazságát és rendjét.