„Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki!” (28). Salamon itt nyilván földtulajdonra gondol, de mi alkalmazhatjuk arra az igazságra is, hogy mindennek van határa. Mégpedig azért van mindennek határa, mert a teremtés és a megváltás a határképzésben történik. Isten mint Teremtő határt szab égnek, tengernek, szárazföldnek és minden teremtésnek. Krisztus mint Megváltó határt szab jónak és rossznak, megbocsátottnak és elítéltnek, dicséretesnek és javítandónak. Ezek olyan ősi határok, amelyeket ha a modernitás jegyében föllazítunk, kártyavárként dől össze teremtés és társadalom.