Kulcsár Levente
Napi ige
1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? 2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. 3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. 4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. 5 Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó. 6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, 7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. 8 De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, 9 aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. 12 A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. 13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. 14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. 15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. 16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. 17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! 18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. 19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. 20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. 21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. 22 Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól, 23 mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz. 24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt. 25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. 26 Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják. 27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
