Ez a rész is világos bizonyságtétel arról, hogy akit az Isten kiválasztott, azt hétköznapi harcaiban is megerősíti (6). Dávid a győzelmei után különböző pontokon helyőrséget állított föl, s a hadizsákmányként hozott ásványkincsekből a királyságát erősíti. Ráadásul úgy, hogy ezeknek jó részét az Úrnak szentelte (11). Fontos-e nekem a rámbízottak – családom, gyülekezetem, népem – megerősítése? Amihez hozzájutok, odaszentelem-e az Úrnak?