Igét hirdet Lakó Jenő mezőzáhi lelkipásztor.

Jn. 15,12-17  Együtt – közösségbe vagyunk elhívva

Az imahét központi kérdése, hogy részekre szakítható-e az Úr Jézus Krisztus. Pál apostol írja a Korinthus bélieknek, ahol pártoskodások, szétszakadások vannak. Mit mondhatunk el magunkról? Tudjuk a helyes választ, Krisztus oszthatatlan. Mégis tapasztaljuk, amit Pál hallott Kloé embereitől. Pártoskodás, széthúzás van köztünk is. Pál inti, kéri őket: Jézus nevére kérlek, hogy egyféleképen szóljatok. Nem szabad szétszéledni, Krisztust kell hirdetni, neki kell szolgálni. Ő életét adta mindannyiunkért, ezért közösségre is hívott mindannyiunkat. Jézus parancsa, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. És a felolvasott igerész végén újra ez található: szeressétek egymást! Parancsszóra lehet-e szeretni? Előzőleg a szőlőtőről és szőlővesszőről olvashatunk példázatot. A szőlővessző nem parancsszóra terem, hanem természetéből kifolyólag. Nekünk lelkieket kell teremnünk. Csakhogy a mi természetünkben harag, düh, sértődöttség van. Nem krisztusi a mi természetünk. De mondjunk nemet a bűnnek! „Maradjatok meg az Én szeretetemben!” Nehéz. Hányszor hallunk szívhez szóló prédikációt. Megtérek ennek hatására, de nincs bennem kitartás. Itt a szívem, néked adom Uram – énekled. Mégse adod át a szívedet. Bűnös természetedből cselekszel.

Jézus szeretete önfeláldozó – életét adja a barátaiért. Ez azonban csak a kezdet, mert Ő nemcsak a barátaiért adta az életét. A Golgotán, ahol szomjazott és ecetes szivacsot adtak fel neki, a ruhájára sorsot vetettek és csúfolták – ott az ellenségeiért imádkozott. Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Pál írja: Krisztus meghalt az istentelenekért, értünk, amikor még bűnözök voltunk Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  Jézus tettekben bizonyította be szeretetét, amikor meghalt a kereszten.

Barátaim vagytok, ha úgy szerettek, amint én. Milyen felemelő ez! Lehetünk Jézus barátai. De lehetünk a világé is – gyümölcstelenül. Különbséget tesz a szolga és a barát között. Mózes Isten barátja volt, mert megmondta neki, hogy mit tesz. Jézus is barátja a tanítványoknak, mert kijelenti nekik, hogy mi fog következni. Szenvedni fog, elfogják, megcsúfolják és megölik. Meghal, de harmadnapra feltámad. Nekünk is mindent elmond, hogy engedelmeskedhessünk. Pál egyenesen Krisztus rabszolgájának nevezi magát. Mi, mint tanítványai, követjük őt, – mint barátai, közösségben vagyunk vele.

Krisztus elhív és elküld gyümölcstermésre. Ne csak hallgasd, tedd is, amit mond. Lukács evangéliumában olvassuk a gazdag ifjú történetét, aki Jézustól kérdezi, hogy mit kell tennie. Eredj, add el a vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és jer és kövess engem. Ő azonban nem tudta megtenni. Nem tudott gyümölcsöket teremni. Csak ha a forrásnál maradunk, azaz Krisztusnál, akkor tudunk gyümölcsöket teremni. Gyümölcsöket, Isten kegyelméből.

Bármit kértek az Atyától, az én nevemben, megadja nektek. Ugyanerre bíztat Máté evangéliumában is.

Szent Rita írta a következő verset: Egy meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól, – s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, – és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, – gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot, – és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak, – és kaptam az úrtól bajba jutott embereket, akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt
Imádságom meghallgatásra talált.

Végül kérlek testvéreim, hogy tartsátok be a szeretet parancsát: szeresd Istent teljes szívedből erődből és elmédből és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ámen.