Igét hirdet Kerekes József csíkfalvi lelkipásztor

Bírák 4,1-8. Együtt keressük a megegyezést

Együtt, közösen törekszünk, hogy egységben legyünk. A találkozás, az a kezdet. Az együtt maradás, az a haladás. Végül az együtt dolgozás vezet sikerre. Ezt a megállapítást a családtól kezdve minden közösségre lehet alkalmazni. Képzeljük el, hogy színházban ülünk, elsötétedik a nézőtér és felmegy a függöny. Megjelenik a színész, aki játssza a szerepét. Nem gondolunk arra, hogy mi volt az előtt, mielőtt felgördült volna a függöny. Hogyan tanulta az a színész a szerepét, milyen lámpalázzal küszködött a függöny mögött, hányszor volt görcsben a gyomra. Csak arra figyelünk, hogyan sikerül előadnia a szerepét. Lentről könnyű kritizálni, de ott fent végig kell vinni a történetet.

Felolvasott igénkben egy történetet hallottunk, amiből bizonyára valami minket is meg fog ragadni. Azt juttatja eszembe, hogyan viselkedik a gyerek, amikor már nincs felügyelet alatt. Rögtön elkezd helytelenkedni – akár otthon, akár az iskolában. Így történt ez Izrael népével is. Amíg élt a bíró, jól ment sora. Mihelyt meghalt, a nép elfordult Istentől. Következett húszévi büntetés, elnyomás ellenség által. Mikor már nem bírták a tövist a testükben, akkor kiáltottak Istenhez.

Mi is sokszor úgy élünk, mintha lenne valami a begyünkben, tövis van az oldalunkban. Ez lehet egy összeférhetetlen ember a családban, a közösségben.

A bíró szó azt jelenti, hogy helyrehozó, elrendező. Debora prófétanő lett a bíró. Elküld egy fiatalemberhez, Bárákhoz. Üzeni, hogy tudod mi a feladatod, miért nem indulsz? Meg kell szabadítanod a népet az ellenségtől. Bárák visszaüzen: Ha velem jössz, elmegyek.

A férfi is örül, ha a feleség figyeli, csodálja, hogyan dolgozik. Például hogyan vágja a fát. Ha megdicséri a férjét.

II.Mózes 33-ban olvassuk, hogy Mózes küszködik magával. Menjek, ne menjek? Isten elküldte és biztatja. Megnyugtat téged, ha az Én orcám veletek megy? Mózes azt feleli, hogy ha nem mégy előttünk, akkor ne is indíts el minket. Ez eszembe juttatja gyermekkorom félelmét a sötét szobától. Ha nem jössz velem nagyapa, nem megyek be a sötét szobába. Nagyapa biztatott: ha bemész, másnap kapsz egy cukorkát vagy egy fagylaltot. Jó lett volna, ha velem bejött volna a sötétbe, de nem tette.

Lehet sokan hallottak Laci atyáról, a Gulágot megjárt katolikus papról. Ő a túlélés négy alapszabályát fogalmazta meg. 1) a szenvedést ne dramatizáld 2) vedd észre az apró örömöket 3) mi különbek vagyunk 4) kapaszkodóval sokkal könnyebb.

1. Családlátogatáskor mindig panaszkodnak az emberek, ha megkérdezem, hogy vannak. Az öregek azért, hogy kevés a nyugdíj, sok a betegség, nem telik a gyógyszerre. De a fiatalok is panaszkodnak. Sokáig én is a terheket éreztem, és nem tudtam váltani. Izrael is csak panaszkodott 20 évig. A Gulágon azt mondták egymásnak, ne panaszkodj, beszélj a szakmádról, mondd el, hogy mihez értesz. Beszéltesd az emberedet, ne engedd panaszkodni, és az alatt valami átalakul belül.
2. Apró örömöket kellett megfigyelniük és ezzel olimpiát szerveztek Egész nap figyelniük kellett az örömöket, meg kellett számolniuk és este elmondták. Aki a legtöbb örömöt gyűjtött össze, az lett a győztes. Öröm volt, ha a levesben egy szem krumplival több volt, mint a másikéban. Öröm volt, ha nem ütötte meg a kezét a kalapáccsal, ha az őr nem ütötte fejbe a puskatussal, és ehhez hasonlók. Az volt a győztes, aki 16 örömöt tudott felsorolni. A jutalom az volt, hogy elénekelték a kedvenc nótáját. De az is elégtétel volt, hogy az örömök megfigyelése távol tartotta a szenvedés érzésétől. Prédikációban felszólította a híveit, hogy 24 órán át figyeljék, és gyűjtsék az örömöket. János bácsi elpanaszolta, hogy el kellett adnia a tehenet, hogy megvehesse a gyógyszerét. Aztán hirtelen rádöbbent, hogy öröme is van, mert megmaradt a borjú. Valakinek 6 éves fia halt meg, ezért búsult. A lánya is elköltözött tőle, de egy reggel köszönt az anyjának. Ez öröm volt számára. Lássuk be, hogy minket nem ütnek puskatussal és a levesben is több krumpli van.  
3. Be kellett látniuk, hogy különbek, mint a géppuskások. Ha ezt nem tudták elhinni, elpusztultak. Ma a pénz a zsidók kezében van, mert el tudták hinni, hogy ők különbek, hogy ők Isten választott népe. A magyar gyermek bekerül a városba, nem tud románul. Idegen iskolába jár, csúfolják talán, bántalmazzák is talán. Végünk van ha azt hisszük, hogy mi vagyunk a kicsik. Kell tudni, hogy mi vagyunk a különbek. Ehhez mérten kell dolgozni.
4. Ha van egy kapaszkodód, akkor megmaradsz. Valaki feléd nyújtja a kezét, belé tudsz kapaszkodni. Gondolj Mózesre. Megnyugtat téged, ha az Én orcám veletek megy? Mózes azt feleli, hogy ha nem mégy előttünk, akkor ne is indíts el minket.

Csináljuk együtt: Debora és Bárák. Akkor van siker. Ezt tegyed a házasságban is.

Mára Lukács evangéliuma 22. részéből is volt igerész kijelölve. Jézus az utolsó vacsorán elmondja mi fog történni vele. Úgy adja a kenyeret, hogy ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, a bort, hogy ez az én vérem, amely tiérettetek kiontatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Szent és elfelejthetetlen vacsora, együttlét Jézussal. Utána képesek voltak a tanítványok arról vitatkozni, hogy ki a nagyobb. Aki nagyobb akar lenni, az legyen a ti szolgátok. Jézus felfoghatta volna ezt csődnek, de Ő megüresítette magát. Csak feltámadása, mennybemenetele után, a Szent Lélek kitöltésekor kezdődhetett meg a közös munka. Isten kivárja, amíg megértjük a történteket. Előbb büntetés, majd kiáltás Istenhez, erősödik közben a hitünk, van kapaszkodónk. Jézus: Én tiveletek vagyok a világ végezetéig.

Bárák miért nem indult el? Hát te testvérem, miért nem indultál el, ha Isten küldött. Kell valaki, aki helyre állítja a kapcsolatot. Ámen.