Jób 24,1–171 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? 2 Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik. 3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul. 4 Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban. 5 Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. 6 A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek. 7 Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk. 8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük. 9 Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul. 10 Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét. 11 Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak. 12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel. 13 Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein. 14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel. 15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát. 16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
