Zsolt 1411 Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, Uram, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! 2 Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, imára emelt kezem mint esti áldozat! 3 Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! 4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni. 5 Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. 6 És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim. 7 Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába. 8 De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! 9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól! 10 A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.
