Ma sokszor úgy érezzük, hogy mi vagyunk a munkahely, a család, az egyházi élet szenvedő „mártírjai”. Ám a mártír szó eredetileg egyszerűen azt jelentette, hogy tanú. Igénk bizonyságtételről (9), tanúságtételről, mártíromságról szól. A korai tanúk saját vérükkel pecsételték meg hitükről való bizonyságtételüket, a szó első jelentése könnyen összeolvadt másodlagos értelmével. Ám a hitben előttünk jártak alázatosan elhárították magukról a mártír megnevezést, mert szerintük ezt a magasztos címet csak Jézus érdemelte meg (Jel 1,5; 3,14).