Református egyházunkra általánosan jellemző, hogy a különböző egyházi alkalmakon a gyülekezet szívesen kapcsolódik be az éneklésbe. Ezért a marosvásárhelyi Gecse utcai gyülekezet egy lelkes csapata, Fekete Márton lelkipásztor bátorítására és támogatásával, megalapította a mára Teofilosz néven ismert zenekart, mely énekszóval dicsőíti Mennyei Atyánkat, azt vallva, hogy „aki énekel, kétszeresen imádkozik”. A dicsőítő csoport első szolgálatára 2015. június 27-én került sor a marosvásárhelyi Kistemplomban.
A zenekar összetétele az évek folyamán többször megváltozott. Kezdetben a Bukovinszky Csáki Tünde (akkori segédlelkész), Farkas Zoltán (kántor) és Moldován Rozália énekelt, Takács Tünde és Zalányi János kísérték gitáron. Később alkalmanként csatlakozott Székely Anita és Dávid Gergő, a Művészeti Líceum diákjai (hegedű), Fülöp Alajos, az Állami Filharmónia hegedűművésze, Sütő Gyula (gitár) és a gyülekezet váltakozó segédlelkészei. A Teofilosz dicsőítő zenekart jelenleg Moldován Rozália, Farkas Zoltán, Zalányi János, Sütő Gyula és Dávid Gergő alkotja, alkalmanként énekel még Nemes Ágnes diakonissza, Pitó Júlia presbiter és Kinda Csilla kórustag. Mivel ezeknek a zenés istentiszteleteknek a célja az együtténekelés, a gyülekezet is csatlakozhat Isten dicsőítéséhez, vetítőn követve a dalok szövegeit. A technikai hátteret Nagy Csongor önkéntes, Szőcs László és Breier Zoltán presbiterek biztosítják.
A csoport havonta egy alkalommal szolgál a szombat esti istentisztelet keretében, és ezen kívül énekeltek már különböző rendezvények alkalmával: idősek vasárnapján, magányosok karácsonyán, adventi és pünkösdi hangolón, nőszövetségi konferencián, gyülekezeti csendesnapon, illetve Kóródszentmárton és Oláhdellő református gyülekezeteiben is. A repertoárba a Református Énekeskönyv kevésbé ismert énekei, „ifis slágerek”, népi zsoltárok, áldások, valamint közismert és közkedvelt dicsőítő énekek kerülnek, kiválasztásukkor nagy hangsúlyt fektetve a dallam mellett a szövegre, tartalomra, üzenetre. A Teofilosz zenekar küldetésének tekinti, hogy dallam és szöveg egybefonódásával dicsőítse Istent a gyülekezet közösségében, vallva Luther Márton gondolatát: „az éneklő reformáció hatalmasabb lett, mint a disputáló és hadakozó reformáció.”