Az Erdélyi Református Egyházkerület Gyülekezeteinek!

„Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
Ap Csel 2,39

Kedves Lelkipásztor Testvéreim, kedves Gyülekezeti Tagok!

Ebben az évben Isten különös módon hívta fel a figyelmünket arra, hogy minden, ami eddig természetes és magától értetődő volt számunkra, az akár el is vehető tőlünk. Évszázados hagyományokat, szokásokat kellett máról-holnapra elhagynunk, vagy ideiglenesen felfüggesztenünk, úgymint a kézfogást, egymás megölelését, megérintését. Az egyház mindig a közösséget, mint örök emberi létformát tartotta fontosnak és követendőnek. Közösséget Istennel és közösséget egymással, embertársainkkal. Ebben a hármas kötelékben élhet egyedül biztonságban az ember. Ezt a communiót ezen a tavaszon a koronavírus megakadályozta és ezért az egyházunknak rendkívüli módon kellett válaszolnia arra a kihívásra, hogy hogyan maradhatnánk meg a lényegnél, mindamellett, hogy a régi formákat felcseréljük ideiglenesen újakkal. Így külsőleg sok minden megváltozott, de a lényeg, hisszük, hogy megmaradt.

Bekapcsolódva a Kárpát-medencei reformátusok nagycsaládjába, a húsvéti úrvacsoraosztást családi körben éltük meg. Az így megélt egység – hitünk szerint – nem homályosította el az úrvacsora lényegét, magát Krisztust.

Most pünkösdre készülünk és új lehetőséget kaptunk az együttlétre, azáltal, hogy bár korlátozott módon, de a szabadban és testileg is együtt lehetünk, mint gyülekezet. Az együttlét formája sokban változhat a rendeletek miatt, az azonban biztos, hogy a közelgő pünkösdkor a régi formában – ami az egy pohárból való úrvacsorázást jelenti – még biztosan nem élhetünk az úrvacsorai jegyekkel.

Egyházunk vezetősége azt a megoldást találta meg és ajánlja a gyülekezeteknek, hogy minden higiéniai szabály betartása mellett a következőképpen szolgáltassuk ki az úrvacsorát: az Egyházkerület vásárolt nyugatról ötvenezer egyszer használatos, úrvacsorára alkalmas poharat. Ezt szétosztjuk a gyülekezeteknek azon elv szerint, hogy a gyülekezeti tagoknak körülbelül 15 százaléka úrvacsorázik pünkösdkor. Ezt az egyházmegyéknek küldjük el a 2019. év végén jelentett lélekszám szerinti összesítő alapján.

Az úrvacsoraosztás a következőképpen zajlik: figyelembe véve, hogy egyes gyülekezetekben az istentiszteleten résztvevők állni fognak, szükség szerint a délutáni liturgia is használható. Az istentisztelet után a szokásos módon szolgáltatjuk ki az úrvacsorát; ott ahol álló úrvacsora van, előbb a kenyeret, majd pedig a bort, ahol pedig mozgó úrvacsora van szokásban és egy vagy két lelkipásztor szolgál, ott egymást követve vesszük előbb a kenyeret majd utána a bort.

A lelkipásztor minden esetben kesztyűt visel, és azzal osztja ki a kenyeret, a gyülekezeti tagok pedig az egyházfitól átveszik az egyszer használatos poharat, amikor mennek ki úrvacsorázni, amelybe a lelkipásztor egy korty bort tölt és alkalmas igeverset mond; így az egy pohárból való úrvacsorázás ténye is megvalósul. Ezzel a rendhagyó megoldással elhárul minden akadály az úrvacsoraosztásunk elől, megmaradva a lényegnél és betartva azokat az előírásokat, amelyeket a járvány idejére a karhatalom előírt.

Kedves Testvéreim! Az első keresztyén gyülekezet egy nagy megrázkódtatásból született. A Szentlélek mint tűz szállott alá, megragadva az embereket, akik megrendülve tapasztalták, hogy velük valami történt, s többé már nem a régi emberek. Egy nagy próbán mentek át, amely összetörte őket, s ezáltal életük új irányt kapott. Ez volt az a nagy ébredés az első keresztyének életében, amikor hallván a pünkösdi prédikációt, felébredtek, és elindultak a másik ember felé, a többiek felé, akik még nem értették és nem tudták, hogy mi az életük értelme. Bizonyságtételük által sokan megtértek.

Ez legyen a mi, mostani pünkösdi úrvacsoravételünknek is az értelme: megtérni, bizonyságot tenni és új életet kezdeni.

Isten áldását kérve mindannyiotokra, kívánok áldott Pünkösdöt!

Kolozsvár, 2020. május 20.

Kató Béla
püspök