„...aki énhozzám jön, nem éhezik meg...” (35). Őszinték leszünk, Urunk, de őszinteségünket imádságként fogalmazzuk meg. Éhesek és szomjasak vagyunk, sokszor szó szerint, még többször átvitt értelemben. Hálával magasztalunk azért, amiért a te akaratod az, hogy nekünk örök életünk legyen, és az örök élet konkrét valóság, vagyis feltámadás (38–40). Áldott légy, Urunk, azért, hogy hihetünk tebenned (37). Ez a hit is a te ajándékod.