Igét hírdet Miklósi Mátyás Csaba erzsébetvárosi lelkipásztor
Márk 8,11-21
Csodálatos ez az imahét! Megtapasztalni még kicsiny gyülekezetekben is, estéről estére üzenetet vinni haza, eljárni egymás templomába! 170 éve ezért indították el az egyetemes, ökumenikus imahetet, hogy érezzük, hogy egyek vagyunk felekezetektől és nemzetektől függetlenül. Naponta négy igéből lehet választani. Hisszük, hogy Isten Lelke az, aki választ.
A farizeusok jelt kívántak Jézustól. Jelt, amelyet csak ő tehet meg. De ha megteszi, akkor már vádolhatják is őt. Azért mentek ki hozzá, hogy kísértsék. Hányszor farizeusi a mi életünk is. Jelt kívánunk tőle, provokáljuk őt. Uram, ha vagy, akkor mutasd meg nekünk, tedd meg ezt meg ezt. Jézus hátat fordított nekik. Hajóra szállt és átment a túlsó partra. Nem kap ez a nemzetség jelt – mondta és hozzátette: őrizkedjetek a farizeusok és Heródes kovászától. Ismerjük, hogy mi a kovász: előző kenyértésztából félretett kis mennyiség, amely képes az új kenyeret megkeleszteni. Az új kenyértésztából ismét félretesznek egy kis mennyiséget a következőhöz. Mit értett ez alatt Jézus? Azt, hogy ne legyetek képmutatók, vakok, hatalomféltők. Ne a világi dolgok foglalják el a mindennapjaitokat.
A tanítványok azonban nem figyelnek Jézusra, egészen mással vannak elfoglalva. Csak egy kenyerük van, hogy lesz ez elég mindannyiuknak vacsorára. Kenyérkérdés, világi dolgok foglalkoztatják őket.
Mi is beültünk ma itt a Krisztus hajójába és valahányszor a templomba jövünk. Ma is tanít minket. Őrizkedjetek a farizeusok és a Heródes kovászától. Nem történik meg, hogy miközben ülsz a templomban másfelé járnak a gondolataid, szárnyal a képzeleted? Kenyérkérdésen. Aggodalmaskodsz a holnap felől, miközben Jézus tanít. Visszatérő gondja az emberiségnek a kenyérkérdés. A kenyér vagy kicsi, vagy nagy, vagy kevés, vagy sok, vagy másnak sokkal több jut, mint neked. Ez választ el Jézustól és egymástól. Megsüketülünk és megvakulunk. Máris a farizeusok kovászára leltünk. Ellenfél, vetélytárs lesz a másik ember. Régi kérdés ez és a modernkor emberéé is – átrendezi az életünket. Megkeményíti a szívünket, kísértésbe esünk. Mark Twain mondta: nehezen tudjuk elviselni a gazdagságot, különösen a más gazdagságát. Barátokat elválaszt ez a kérdés. Valamikor gazdag ifjú és szegény lány között nem jöhetett létre házasság. Falakat építünk magunk körül és nem figyelünk Jézusra. Pedig annyi mindenünk megvan, mégis aggodalmaskodunk. Erzsébetvároson, nehéz az élet, szűkös a kenyér. El kell mondanom, hogy mégis mindenünk megvan. Csak az álmaink egyre nagyobbak, amelyeket szüntelen táplálnak a reklámok. Vedd meg ezt meg azt, mert te megérdemled. Közben mégis hiányzik valami: a Lélek. Nem haladunk jó irányba. A gyerekeket elhalmozzuk hatalmas ajándékokkal., de csak egészen rövid ideig használják, örvendenek neki. Egy fiúcska sokat van falun a nagyszülőknél. Szerette ott, mert sokat lehetett szánkózni, a szabadban lenni. Azonban azóta, hogy bevezették az internetet, a pajtások nem jönnek ki játszani. Wass Albert is elmélkedett a gazdagságról és a szegénységről. Szerinte, ha van egészséged, fel tudod vágni a fát, van ruhád, cipőd, lakásod, ennivalód, megelégedhetsz vele. Ha boldog vagy, akkor gazdag vagy. Ha boldogtalan, akkor szegény vagy.
Egy apa falura vitte a fiát, hogy az lássa mit jelent a szegénység. Egy hét után megkérdezte, hogy mit tapasztalt. Apám, nekünk egy kutyánk van, ott van négy. Nekünk egy úszó medencénk van, ott a ház egy egész tó partján áll. Nekünk van egy villanykörténk, ott az egész csillagos égbolt világít. Ahogy ők leülnek az asztalhoz és beszélgetnek, ti úgy nem tesztek. Csak rohantok egész nap a munkába és nem is látunk titeket. Köszönöm fiam, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok lehetnénk.
Krisztus figyelmezteti a tanítványokat, „hogy amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele a maradék darabokkal? Feleltek neki: tizenkettőt. Amikor pedig a hetet négyezernek, hány kosarat szedtetek tele a maradékkal? Azok pedig mondták: hetet.” A hegyi beszédben is tanított: ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, elég minden napnak a maga baja. Amikor a pusztában vándorolt Izrael népe, mannával táplálta őket az Úr. De csak annyit volt szabad gyűjteni, amennyit elfogyaszthattak aznap, a többi megromlott.
Korunk betegsége a stressz, az aggodalmaskodás. Jézus figyelmeztet, hogy lássunk és halljunk, legyünk reménységgel a holnap felől. Én a tenyeremen hordlak, legyen elég neked a mindennapi kenyér. Engedd szívedbe jutni az Ő üzenetét. Figyeljetek Krisztus tanításaira, az Ő szavára, hogy boldogság legyen a szívetekben. Krisztus szerinti boldogság. Ámen.